A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században
pán 1/3 rész lehetett már a XIII. század végén betelepülve, de még a beépült részek között is tágas mezőségek és vízállások lehettek (pl. Paptava, a mai Déri tér).5 A XIII—XIV. század fordulóján a pontos határt határjárások alapján nem rögzíthetjük, de a XIV—XV. századi birtoklási viszonyokból mégis több-kevesebb valószínűséggel megvonhatjuk. Az északi határvonalat jelentő Nagyerdő és Apafája biztosan nem tartozott a falu — vagy faluk -— territóriumához. Ezt a két erdőt ugyanis csak a XV. század folyamán földesúri adománylevéllel kapták meg a debreceni lakók, nem tulajdonul, csupán használatra. Korábban kétségtelenül a földesurak tulajdona volt és az is maradt később is, mert még az adománylevelek ellenére is fenyegette a várost az a veszedelem, hogy kiveszik felügyelete alól és használatából, és a földesúr esetleg el is adományozza. Különleges jogállásuk és rendeltetésük miatt az erdők határvonala a XV. században nem változhatott, a XVI. század óta pedig sorsukat levéltári adatok nyomán tudjuk követni. Területük, határuk most is annyi és ott van, ahol a középkorban volt.6 A keleti oldalon megjelölt határvonalon kívül kelet felé, mintegy 3 km szélességben, a mai erdőspuszták nyugati széléig egy templomos, lakott hely határa, Szalóksámsoné terült el. Ez a falu a XIII. században a Hont—Pázmán nemzetség birtoka volt, névadója, ua. nb.-i Szalók comes a XIII. század utolsó harmadában szerepelt, a közelben fekvő, nevéről elnevezett monostor alapítójaként. Az említett falu temploma Szent Erzsébet patronátussága alatt állott. Határát egy 1347-i oklevél pontosan leírta, s az a mostan is meglevő tájékozódási pontok alapján könnyen megállapítható.7 Szálóksámsontól délnyugatra, Rofoin debreceni birtokának közvetlen szomszédságában állott Torna falu, temploma a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve. Birtokosa a XIII. század elején élt, Miskolc nb. Torna comes volt és a nemzetség hozzájárulásával fogadott fiának, a Hont-Pázmán nb. Szentjánosi Pázmánnak engedte át. Annak három fia 1289-ben három évre zálogba adta Rofoinnak úgy, hogy a zálogidő letelte után kiváltják. De nem tudták és 1311- ben Rofoin I. Károlytól megerősített oklevele szerint átadta rokonának, „s mintegy testvérének” Debreceni Dózsának.8 Ez a Torna, (későbbi nevén Boldogasszony, majd Boldogfalva) valamiképpen kiesett a Debreceni-család kezéből, mert 1405 után nem említik a debreceni uradalom tartozékai között. Debrecen csak a XVI. században szerzett belőle egy telket, a többit csupán zálogba vette, de fennállásáig — a város kerítése alatt — mindig külön határa volt. Boldogfalvától nyugatra, Debrecentől délnyugatra, majd csatlakozóan észak felé haladva, a Tócó vízfolyásán kívül, a Mezőség peremén két település állott, mind a kettőnek temploma helyét is ismerjük. A nyugati oldal déli részén 5 A szűkebb táj geomorfológiai és ökológiai jellegére Vö.: Balogh István: A cívisek világa (Debrecen néprajza). Bp. 1973: 23—24. old. Debrecen koraközépkori településszerkezetére: Balogh István: Debrecen. (Magyar műemlékek) Bp. 1958. 19. old. — A XIII. század végén már jól megjelölt faluhatárokkal kell számolnunk. Szabó István: A középkori magyar falu. Bp. 1969. 107 s köv. — 6 A vonatkozó okleveleket lásd 21. jegyzet. — Most a két erdőt mintegy 1 km széles szántóföldi sáv választja el egymástól. Együttes területük 2682 kh (1432 ha). 7 Komáromy A.: i. m. 68—78. old. Zoltai Lajos: Debrecen és vidékének urai az Árpádkor végén és az Anjou korban. Debrecen 1905:75. — Zoltai L. Települések... i. m. 44, 52. old. 8 WenczelGusztáv: Árpád-kori új okmánytár Bp. IX. 507. 1289, X. 357. 1299; A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. (Szerk.: Nagy Imre) Bp. 1903 I. 133. 1311. 9
