A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
A reáltudományok helyet kaptak a tanítóképző tantervében is. Már a népoktatási törvény megjelenése előtt folyt az intézetben a gazdaságtan és a kertészet tanítása Vas Pál főiskolai kertész közreműködésével. A tanítóképzős növendékek gazdasági szakoktatásának megszervezése azonban vitathatatlanul Tormay Bélának, a debreceni Gazdasági Tanintézet igazgatójának érdeme. A szervező munkába a Gazdasági Tanintézet irányító főhatósága: a Földmíves, Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium is bekapcsolódott s a tanárok díjazását magára vállalta. A FIKM 1870 március 16-i leirata hangsúlyozza, hogy a tanítóképzős növendékek oktatását a mezőgazdasági szakértelem terjesztése szempontjából kívánja megoldani s a „fősúlyt a gyakorlait demonstrációra óhajtja fektetni”.18 Ehhez jó alapul szolgált a helyben levő, gyakorlótérrel egybekapcsolt Gazdasági Tanintézet, melynek igazgatója a tanári karral egyetértésben felajánlotta szolgálatait az Egyházkerületnek. Bejelentette, hogy „az orsz. gazdasági felsőbb tanintézet tanárai hajlandók a tanító és papnövendékeknek az azok által oly annyira szükségelt gazdasági szakoktatást megadni.”19 A tárgyalások eredményeként a tanítójelöltek gazdasági szakoktatása már 1870 márciusában megkezdődött. A növendékek a képző II. évében kapcsolódtak be a mezőgazdasági szakoktatásba és két nyári féléven át elméleti és gyakorlati oktatást kaptak az intézetben. Első félévben a növénytermelést, az állattenyésztést, (különös tekintettel a szarvasmarha és sertéstenyésztésre) valamint a kertészetet, a következő évben a selyem és méhtenyésztési, szőlőmívelést és borkezelést tanulták. A szervezőmunka eredményességét látva Tormay igazgató 1870 március 28-án jelentette a Minisztériumnak: „Meg vagyok győződve, hogy ezen kétéves tanítás népünk jólétére nem csekély befolyással lesz. Ez által nyitunk az okszerűségnek utat az alsóbb rétegekbe, melyek azt oly annyira nélkülözik s amely rétegekkel folyton érintkezvén az okszerűségnek apostola lehet”.20 A gazdasági tanintézet munkáját az Egyházkerület — a növendékek sikeres előhaladásának láttán — már 1870 októberi gyűlésén kellően értékelte s a tanári karnak elismerését fejezte ki.21 A gazdasági tanintézet tanárkara az első év eredményein felbuzdulva, a FIK. M. rendelete folytán, szívesen vállalkozott volna a gazdasági tárgyak körének bővítésére, azoknak magasabb óraszámban való tanítására, a Tanítóképző Igazgatósága részéről azonban akadályok jelentkeztek. Indokaik között előadták, hogy a tanítóképzőbe került növendékek felkészültsége gyenge, s az I. évet csaknem az írni-olvasni tanítás köti le. Ez pedig indokolttá teszi, hogy a gazdasági irányú képzés csak a II. évfolyamon kezdődjék. E mellett — a kollégiumi rendtartásból adódóan — a tanítójelölteknek feladata a temetéseknél a kántori szolgálatok ellátása, mely tőlük több időt igényel, s a gazdasági irányú képzésre csak 4 szabad délután marad. A növendékek munkarendje 1871- ben az alábbiak szerint alakult a tanintézetben:22 18 TREL Tanítóképző igazgatósági iratai 40/1870 19 TREL Egyházkerületi jkv. 1870 No 41 és HBmL. VIII. 2/b. 4. 19/1870. Leirat. 20 HBmL. VIII. 2/b. 6. 29/1870. Felterjesztés és Komoróczy György szerk.: A debreceni agrárfelsőoktatás 100 éve Bp. 1968. 42. old. 21 Veress István: A Debreceni Ref. Kollégium Tanítóképző Intézetének története 1855—1930 Debrecen, 1931. 9. old. és HBmL. VIII. 2/b. 3. 537/1870 22 HBmL. VIII. 2/b. 6. 43/1871 98
