A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: A közalkalmazottak helyzetének alakulása Debrecenben (1916-1919)
galmának meghatározására. Fejtegetései azonban a helyes kiindulási alapot nélkülözik, s így — bár ő is számos valós fogalmi elemet tár fel - végül nem határozza meg a szükségpénz fogalmát. Magunk Marx pénzfogalmából és a pénz közismert öt funkciójából indultunk ki. Közgazdaságilag így a pénzt, mint áru és tulajdonviszonyok - azaz társadalmi viszonyok — hordozóját szemléljük, amelyet az állam igen korán a jogi szabályozás körébe von. A pénz tehát minden esetben az állam - vagy az álla mnevében az erre meghatalmazott jogi vagy természetes személy - hozza forgalomba. A szükségpénz fogalma és funkciója a történeti megjelenéséhez kötött. Konkrét megjelenésének gazdasági és társadalmi talaja más és más, közös vonása a fizetőeszközök abszolút vagy relatív hiánya egy államon belül. A szükségpénz tehát a törvényes pénzhez viszonyított pénzhelyettesítő eszköz, forgalma időben és területileg korlátozott. Kibocsátója a rendkívüli ok megszűnése után köteles azt állami fizetőeszközre beváltani. Ez az időbeli korlát és feltétlen beváltási kötelezettség különbözteti meg a szükségpénzt az árutermelő társadalmakban jól ismert egyéb - tartósan használt - pénzhelyettesítő eszköztől, mint a váltó, csekk stb. A szükségpénz csak részben képes átvenni a pénz funkcióit. Betölti a forgalmi eszköz szerepét. A gyakorlatban a szükségpénz nem pénzt - aranyat - hanem pénzjelet, az aranyat helyettesítő állami fizetőeszközt helyettesíti, ilymódon szekunder-pénzhelyettesítő. A fizetési eszköz funkcióját — szűk földrajzi és időbeli korlátáihoz képest - elvileg betöltheti, bár ténylegesen a fizetőeszköz szerepe dominál. Mivel a szükségpénz bankjegyet helyettesít, így „a fizetési ígéret" ígérete. A szükségpénz fedezete többrétegű. Az arany hiánya miatt a közvetlen fedezet rendszerint a kibocsátó vagyona. Az állam általános pénzkibocsátási monopóliumát a szükségpénz formailag akkor is érinti, ha felségterületét az árumetamorfózishoz szükséges pénzmennyiséggel ellássa. E monopólium sérelméből eredő jogellenességet azonban quasi szükséghelyzet oldja fel, ami nem más, mint a kibocsátó közösségek önvédelme a pénzhiányból eredő összeomlás kivédésére. Ez utóbbi ugyanis nagyobb hátrány az államra nézve is, mint a pénzkibocsátási monopólium formális sérelme. A kifejezettekhez képest a szükségpénz konkrét történeti helyzetben kialakult quasi szükséghelyzet jellegű, abszolút vagy relatív fizetőeszköhiány kiküszöbölésére egy államon belül meghatározott területre időbeli korláttal a törvényes pénzhez viszonyított helyettesítő eszköz, amely átveszi a pénz vagy az államilag elismert általános pénzhelyettesítő - bankjegy - forgalmi eszköz és fizetési eszköz funkvcióját. A szakirodalom a Debrecenben kibocsátott szükségpénzekből csak az I. világháború alatt kibocsátottakat ismeri. így a Kontsek Géza kereskedő 10, 20 és 50 filléres jegyeit, amelyeket a szerzők 1915-16-ra datálnak, a közlemény említést tesz a KATONAI BESZERZÉSI CSOPORT jelen tanulmányunkban érintett szükségpénzeinek létéről is. A Debrecen város és Hajdú vármegye által elkészített, de forgalomba nem került szükségpénzeket e sorok írója ismertette a 3. számú jegyzetben írt tanulmányban; míg a KÖZALKALMAZOTTAK BESZERZÉSI CSOPORTJÁNAK szükségpénzeiről pedig említés sem történt a numizmatikai irodalomban. A debreceni szükségpénzek eddig fel nem dolgozott két csoportja a „Katonai Beszerzési Csoport főpénztára Debrecen" és a Közalkalmazottak Beszerzési Csoportja Debrecen" kibocsátók által forgalomba hozott 5, 20 és 50 filléres paprí szükségpénzek, valamint az utóbbi jogi személy 10, 20, 50 és 100 pengős címletű vásárlási jegyek. A kibocsátás idejét illetően a két szükség56
