A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében
A bizottsági ülésen az egy tanítóra jutó tanulói létszámot fiúk esetében 100 főben, leányoknál 120-ban állapították meg. Ennek indoklása az alábbi: „Egyébiránt, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a leánygyermekek már természetüknél fogva szelídebbek s könnyebben bánhatók a fiúgyermeknél és más részről tekintetbe vesszük azt is, hogy a leányiskolákban állandó tanítók fognak lenni, már pedig az mind a tanítóra, mind a tanulóra nézve csak előnyösnek mondható, hogy a gyermek, amely tanító keze alatt kezdte, ott is végezze be a tanulását, mi teljesen meg vagyunk győződve, hogy itt sem a négy elemi osztálynak egy kézben hagyása, sem a leánytanulók számának egy tanító keze alatt 120-ra emelkedhetése azok rendben tartásának a tanulásban előmenetelöknek akadályára nem fog szolgálni''.21 A tanulói létszám megállapítása alapján az iskolahelyiségek építési és karbantartási költségeinek, dologi kiadásainak, valamint a tanítók fizetésének biztosítására a várostól az ingyenes iskoláztatáshoz évenként 10 000 Ft kiadási költség szükséges. Minthogy ily magas összeg a város pénztárából nem biztosítható, a bizottmány a költségek fedezésére a városi közlegelőből 1000 kát. hold földet bocsát az egyház rendelkezésére, de egyidejűleg a tanítók fizetését beszünteti. A földterület jövedelme kizárólag csupán az elemi ingyen iskoláztatásra fordítható. A városi tanácsnak ez az állásfoglalása kettős értelmezésűnek fogható fel: egyrészt kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy az iskolák dologi kiadásai és az iskolaépítésnek további menete a városi költségvetésből nyerjen fedezetet, amivel a tanulók létszámának növekedéséhez objektíve föltétlenül hozzájárult. Ezt a tényt igazolják a későbbi fejlődés pozitív eredményei, amelyek sorában Debrecenben 1884-ben már 18 leányiskola és megfelelő felszereltséggel rendelkező tanterem volt. Másrészt a nevelők illetményeinek egészében az egyházra történő átruházása korlátozta a tanítók létszámának szaporítását. Az objektív fejlődéssel emiatt nem állt arányban a tanítás szubjektív igénye, a tantestületek tagjainak az iskolába járók arányához mért szaporodása. Egy-egy nevelőre továbbra is nagy létszámú osztályok jutottak. Ezt az ellentmondást csupán az 1890-es években végrehajtott változások kezdték feloldani, amikor egy-egy nevelő tanítási kötelezettségét csökkentve, több személy között osztották meg a A hajdúvárosok tanügyi állapota 1873. évben az alábbi képet mutatja*3: A helység neve Lakosok száma Tankötelesek száma Iskolába jár Iskolába nem jár Az iskoláztatás mértéke % fiú lány összesen fiú lány összesen Haj dúböszörmény 19 698 3396 1408 1231 2639 232 525 757 77,5 Hajdúdorog 8 244 1651 565 567 1132 263 256 519 68,6 Hajdúhadház 6 639 1410 795 252 547 392 471 863 39,0 Hajdúnánás 12 993 2407 1140 1009 2149 150 108 258 89,0 Vámospércs 2 850 487 153 163 316 103 68 171 64,7 Hajdúszoboszló 12 950 2317 1038 911 1949 107 261 368 84,4 21 HBmL. IV. B. 1106/a. 1868. jún. 17. No. 288. 22 Tanfelügyelői jelentés 1879. Debrecen. 23 Szabolcs megyei népiskolák 1873. évi tanügyi állapotáról szóló elnöki jelentés Debrecen. 1874. 36
