A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében
A DEBRECENI LEÁNYISKOLÁK TÖRTÉNETÉNEK FŐBB KÉRDÉSEI A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN1 Meriю Zoltánná I. Az alsótokú leányoktatás helyzete Debrecenben A magyar szabadságharc elfojtását követő időszak ellenforradalmi akciói Debrecen város népoktatásügyét nem érintették, valószínűleg a tanítótestület lojális magatartása miatt. 1850-ben a polgármester, értékelve a tanítók forradalom alatti magatartását, a főispánnak jelentette, hogy a forradalom előtt, alatt s azóta is „tanítói kötelességöket teljesítették, sem módjuk, sem alkalmuk nem lehetne résztvenni, s magukat mindenkor a legtsendesebben s illendően viselék". Ez természetesen nem arra mutat, hogy a szabadságharccal szembenálltak, legfeljebb főhivatásúk teljesítésének gondolata állhatott előtérben. A debreceni ref. egyház keretében a tíz leányiskola szervezete a polgári forradalom után is megmaradt. A Varga utcai iskolában Szekeres György, a Péterfián Soós Ferenc, a Miklós utcán Bereczki Márton, az Ispotályon Gyulai József, a Hatvan utcában Bárdos József, a Német utcában Domokos Lajos, a Nagy Csapó utcán Szabó József, a Czegléd utcában Végh Ferenc, a Mester utcán Békési Imre, a Kis Csapó utcán Miskolczi János tanította a leányokat. A tíz iskolában 1850-ben 1116 leánytanulót tartottak számon, 1851-ben 1277-re emelkedett a létszám.1 2 Az osztrák önkényuralom idején a közoktatásügy irányítása, az iskolák dologi kiadásának biztosítása fokozottabban a helyi hatóságokra hárult, a szellemi irányítást azonban Thun Leó gróf közoktatásügyi miniszter rendelete is az egyházak kezén hagyta. A nagyváradi helytartóság 1855-ben kiadott rendelete az alsófokú oktatás, a tankötelezettség megszervezése érdekében iskolák állítására, a meglevőknek pedig további fenntartására adott utasítást. Kötelezően előírta, hogy az iskolákba csak képesítési okmányokkal ellátott tanítókat alkalmazzanak megfelelő fizetés biztosításával, a tandíjak beszedésé1 Szerző az előzményeket a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. évfolyamában dolgozta fel „A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt" címen. Jelen dolgozat esetében a témának megfelelően megfigyeléseinket - terjedelmi korlátok miatt - csaknem kizárólag a Debrecenben uralkodó helyzet ismertetésére korlátoztuk. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy a vázolt keretek közé szorított feldolgozás a jövőben kiszélesítendő, mert az országos helyzet ismerete nélkül egyáltalán nem alkotható kép a tanügyi feladatok megoldásának feltárása nélkül. Utóbbiakra tájékoztatást nyújt többek között a Ravasz János-Felkai László-Bellér Béla-Simon Gyula által „A magyar nevelés története a feudalizmus és kapitalizmus korában" c. kötetben közölt irodalom. Bp. 1961. 2 HBmL IV. B. 1109/h. 1177/1850. ikt. sz., valamint TREL. közgy. iratok alapszám 12/b. 25
