A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében

a gazdasági évről szóló igazgatótanácsi vagy részvényesek gyűlésének jegyző­könyveit kötelesek voltak a cégbíróságnak megküldeni. Ez utóbbi iratokban a beruházások, az újonnan alkalmazott technika, gépi felszerelések, termelési eredmények, jövedelmezőség is szerepelnek a vállalat egy-egy adott év spe­ciális problémái mellett, méghozzá üzemenkénti rendszerezéssel. A fond tar­talmának csupán felsorolása is érzékelteti, hogy üzemtörténeti kutatásnál nél­külözhetetlen fontosságú ez az iratcsoport, amely egyébként 1950-ig tartalmaz anyagot és Debrecen mellett a megye megfelelő nagyságrendű vállalatainak iratait is magába foglalja.20 A cégbírósági anyag kutatását nehezíti, hogy használata pénzügyminiszté­riumi engedélyhez van kötve. Másik nehézség, hogy az anyag egy része, fő­képpen a nyilvántartó könyvek még mindig a Törvényszék irattárában vannak, pedig ez utóbbiak - mivel felfektetésük visszamenőleges volt - 1876 előtti ada­tokat is tartalmaznak. Ugyanakkor nagy segítséget jelent a kutató számára, hogy a közelmúltban a Megyei Levéltár dolgozói - lelkiismeretes, pontos mun­kával - két szempontból (település és cég neve) is katalóguscédulát készítettek a cégbírósági anyagról. Az 1850-1948. között funkcionáló Kereskedelmi és Iparkamara iratanya­ga a Levéltár IX. fondcsoportjában nyert elhelyezést.21 A Kamara feladata volt a keletkezése idején még működő céheknél jóval magasabb szinten tömöríte­ni a kereskedőket és iparosokat, képviselni ezen rétegek érdekeit, ugyanak­kor a hatóságokat segíteni adatszolgáltató, nyilvántartó, véleményező, javas- lattevő munkájával. A Kamara figyelemmel kísérte területén a piaci árak ala­kulását, sok esetben eladási, értékesítési lehetőségeket igyekezett biztosítani a tagságának, közreműködött a szakképzés, valamint az ellátási színvonal eme­lésében, felügyelt az ipart és kereskedelmet érintő rendeletek szabályszerű vég­rehajtására. Véleményt nyilvánított a cégjegyzés ügyében, szorgalmazta a rész­vénytársaságok alakulását. Figyelme nemcsak a szükebb értelmezés szerinti iparra és kereskedelemre terjedt ki, hanem a hitel, közlekedés stb. területek ésszerűsítésére is törekedett (javaslat a minisztériumok felé). Igyekezett lesze­relni a tőkések érdekében a sztrájkokat, a feszültség levezetését a munkabér­kérdés többszöri vizsgálatával, javaslatokkal próbálta megoldani. Az anyag bőségét mutatja, hogy az üzemtörténetírás szempontjából leg­lényegesebb három állag, nevezetesen az elnökségi iratok, ügyviteli iratok, vé­gül az iparosok és kereskedők nyilvántartása együttesen 112 folyóméter terje­delmű. Az elnökség számontartotta az üzemek termelési eredményeit (gyáripari statisztikák), kiviteli, nyersanyagbeszerzési kérdésekkel foglalkozott, de nyil­vántartotta az egyéni és társcégeket is. A fondon belül legbőségesebb forrásnak a IX. 20l/b. 1-821. számig tartó ún. ügyviteli iratokat tekinthetjük, amelyek kutatása a már említett, a Kamara által alkalmazott, iratkezelési módszer miatt rendkívül nehéz, hosszadalmas (100 fm anyagról van szó!). Ez az anyagbőség azonban feltétlenül kárpótolja a kutatót fáradtságáért. A XI. fondcsoportba sorolt „Gazdasági szervek iratai" üzemek, bankok, szövetkezetek, egykor saját irattárainak anyagát tartalmazzák ugyan, azonban ennél az egységnél a kutatót gyakran csalódás éri.22 Az iratok üzemenként van­nak rendszerezve, így konkrét üzem történetének feltárásához sokkal kedve­zőbb út lenne a XI. fond anyagának használata, mint pl. a Kereskedelmi és 20 Helytörténetírás i. m. k. 377-399. old. 21 HBmL. IX. 22 HBmL. XI. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom