A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében
oldásához is több forrás tanulmányozását. Ez általában minden levéltári kutatást igénylő tudományágazatnál így van (már csak a kontroll érdekében is), de ez a vonás az üzemtörténet-írásra, annak komplex jellegéből fakadóan, fokozottan érvényes. Az anyag sokrétűségéből és az iratképző szervek sokféleségéből következik az egyik nehézsége az üzemtörténet-írás anyaggyűjtésének, s ez a nehézség a szétszórtság. A levéltári anyag rendszerezésének, a fondokba sorolásnak helyes alapelve az iratképzők szerint történő rendszerezés. Mivel azonban egy-egy üzem, mint már említettük, mérhetetlenül sok fórummal volt érintkezésben pl. megyei, városi vezetés, különböző fokú iparhatóságok. Kereskedelmi és Iparkamara, bankok, nyersanyagbeszerzés és a termék eladásakor sok más vállalattal került kapcsolatba, következésképpen a szétszórtság igen nagymérvű.11 Másik jellegzetesség a hézagosság-aránytalanság. Sajnálatos tapasztalatunk, hogy a tőkés iratselejtezések, a háborús pusztítások, a megmaradt iratanyag sok más okból való pusztulása miatt - pl. későn került levéltárba - több üzemnek, mint iratképző szervnek, saját levéltári anyaga egyáltalán nincsen, vagy rapszodikusan maradt fenn. Hol témakörökre, hol egyes periódusokra nem lehet anyagot találni, és a hiányoknak akárcsak részleges pótlása is csupán nagyon szívós, körültekintő munkával történhet meg.11 12 Nem kis nehézséget okoz a kutatónak, hogy az egyes szervezetek jog- és feladatköre időről időre jelentősen változott és ennek megfelelően egyetlen kérdés folytatólagos vizsgálatához több iratképző szerv anyagát is át kell tekinteni. Részben hasonló problémát jelent, hogy az egyes szervek iratkezelésükön gyakran változtattak. Ez utóbbira pregnáns példaként említenénk meg a Kereskedelmi és Iparkamara anyagát.13 Mint ismeretes, a Kamarák 1850-ben jöttek létre. Ez időben külön kezelték az ipari vonatkozású és külön a kereskedelmi vonatkozású iratokat. Mivel azonban ez sok nehézséget okozott (termelés és eladás természetszerű összefonódás miatt) 1855-től bevezették a sorszámos iktatási rendszert, évenkénti iktatókönyv nyilvántartással. 1868-tól pedig korántsem kellő következetességgel (és ez újabb nehézséget okoz a kutatónak), de alkalmazták az alapszámos módszert, majd 1903-tól a kútfős kezelési rendszerre tértek át. A kútfők tárgyilag összefüggő iratokat tartalmaznak és a kútfőkön belül iktatószámok szerint és azon belül alapszámokra támaszkodva csoportosították az irategyütteseket. A segédletekben mindenkor feltüntették a kútfőt, iktatószámot és az alapszámot. Az 1903-ban bevezetett rendszer tulajdonképpen végig megmaradt, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kútfő csoportok száma többször változott, ami újabb bonyodalmakat okozhat. Megemlítenénk, amikor a nehézségekről szólunk, hogy a különböző okokból történő változások követésére a kapitalizmus kori ipartörténet szempontjából igen hasznos segédletnek bizonyult a Hajdú-Bihar megyei Levéltár által 1972-ben kiadott: „A helytörténetírás levéltári forrásai 1848-1944". II. kötete.14 Ami a megyei levéltárunk gazdag anyagának közvetlen ismertetését illeti: a Levéltár IV-B. jelzetű fondcsoportjába a Megyei Törvényhatóságok és tör11 Jenei Károly: Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai. Levéltári Szemle, 1970. 2. sz. 12 Uo. 13 A Helytörténetírás Levéltári forrásai II. kötet. 1848-1944. (Szerk.:Komoróczy György) Debrecen, 1972. 14 Uo. 171
