A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században
gó földeken megvalósuló nyomásos gazdálkodás rendjének előírásában és fenntartásában, mind pedig a legeltetésben és állattartás rendjének szabályozásában igen nagy volt. A tanácsülési és közgyűlési határozatok áttanulmányozásával szinte napról napra lehet követni a mezőgazdasági munkák rendjét, a gazdálkodás alakulását. Az év első napján fogadták a pásztorokat a külső legelőkön élő méneshez, gulyához, juhnyájhoz, csürhéhez és a belső legelőkön tartott igás jószágokhoz. A fagy beállta után azokban a helységekben, ahol voltak nádasok a határban (Szoboszló, Böszörmény, Nánás) deputatiót küldtek ki a nád „tehetség", a 19. század első felében telek szerinti elosztására. Nyilat húztak, hogy a tizedek milyen sorrendben részesedjenek az osztásban. A tavasz kezdetével a közföldek bizonyos darabjait köles és dinnye alá osztották. A 18. század utolsó harmadáig így termelték a kukoricát is. Meghatározták a külső legelőn élő állatok kihajtásának idejét. Tilalomba vették a télen „járatott" és legeltetett őszi vetéseket, meghatározták a tavaszi szántás idejét. Ahol voltak rétek, kaszálót osztottak. Május végén június elején kijelölték az ugarszántás idejét, eldöntötték, hogy a következő évben a forgó földek melyik járását (nyomását) fogják ugaron pihentetni. Aratás előtt döntöttek a fizethető aratórész nagyságáról. Augusztusban felfogadták a szőlőpásztorokat, tilalomba vették a szőlőskertet. Aratás után megszabadították a betakarított élet tarlóját, kijelölték, hogy melyik nyáj vagy ménes legelhet a tarlón. Szeptemberben határoztak a szüret és a kukoricatörés, később a krumpliásás és a répa- káposztaszedés idejéről. A kukoricatörés után a rideg jószág számára megtilalmazták a lábon hagyott kukoricaszárat. Az egész gazdasági évet végigkísérte a tilalomrontók megrendszabá- lyozása, a bitang jószágok behajtása stb.34 A tanács felügyelete kiterjedt a magán jellegű gazdasági társulásokra is, amelyek közül a „juhos gazdaságok" terjedtek el leginkább a hajdú városokban.35 36 A város és az egyház tulajdonában lévő földek megművelésének kötelezettsége a lakosságra hárult, tanácsi határozattal döntötték el, hogy melyik tized melyik határrészt köteles megművelni. Szoboszlón pl. 1802-ben a város Nyugszom háta megetti rétjét az 1-2-3 tizedbeli lovas gazdák, a Benedek nádjánál és a Füzes völgynél lévőt az első tizedbeli gyalogok, a Korpád érnél, Dűlő laponyag vidékén és a Kösely alj-nál lévő a 2-3-4 tizedbeli gyalogok, a szőlőskert háta megett lévőt pedig az 5 tizedbeliek voltak kötelesek feltakami* A gazdálkodást irányító városgazda számadásai mellett sok egyéb irat is keletkezett a városi földek használata és a jövedelmek (korcsma, mészárszék, bolt) behajtása, illetve kiárendálása során. A határhasználat, a gazdálkodás kérdéseibe gyakran beavatkozott a Helytartótanács és a királyi biztos is. Leveleik, illetve a városok és kerület jelentései értékes forrásai az agrártörténetnek. A parlagolós gazdálkodás helyett a nyomásos rendszer bevezetését királyi biztosi levelek ajánlották az 1760-as 70- es években.37 Ezek hatására született meg 1770-ben a korábban már említett kerületi határozat. 1786-ban Teleki Sámuel csűrök építését és a nyomtatás helyett a cséplés bevezetését ajánlja a városoknak, különösebb eredmény nélkül.38 Pál34 Uo. V. A. 402/a. 1. k. 422. old. V. A. 1/a. 1830. 308. old. V. A. 201/a. 1844. szept. 29. V. A. 402/a. 1821. 48-49. old. 35 Uo. V. A. 402/b. 1833. 520. old. 36 Uo. V. A. 402/a. 1802. 382. old. 37 Uo. IV. A. 502/a. 1762. 140. old. 38 Uo. IV. A. 502/b. Fase. IX. No. 32. 156
