A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században
nak. A határnak ez a szabadon foglalt, majd a 18. zázad közepétől osztott része sohasem ölelte fel teljes egészében a közösség rendelkezése alatt álló egész területet, de a 18. század végén már megközelítette a szállásföldek terjedelmét.14 A földbirtoklás vizsgálatában felhasználható források második nagy csoportja éppen a közföldek magánhasználatba adott részével van kapcsolatban. A hat hajdú városban 1779 és 1784 között földbirtokrendezés ment végbe, amelynek során az örökös földekkel azonos jogállásúvá tették a korábban osztott „forgó"-nak vagy „ugar"-nak nevezett határrészeket s egyszersmind kizárták ezek birtoklásából a jövevényeket és zselléreket. A rendezés a jövevények, zsellérek, de egyes szegényebb, árkon kívüli telekre szorult hajdúk között igen nagy elégedetlenséget okozott, a királyi biztosig, sőt a Helytartótanácsig eljutó beadványaik és panaszaik nagy tömegben maradtak ránk s belőlük a kerületi, városi határozatok mellett egészen pontosan nyomon követhető a rendezés útja.15 Az ugarföldek örökössé tételével együttjárt a határ mérnöki felmérése és térképének elkészítése. A Bekk Pál által végzett munkálatokról jelentésein, a városoknak jelentésére válaszoló „difficultásain" kívül ránk maradt a négy nagyobb város: Böszörmény, Nánás, Szoboszló és Dorog térképe is, amelyeken a változatlanul hagyott szállásföldek (terrae tuguriales) és a három vagy négy nyomásra osztott ugarföldek jól megkülönböztethetők.16 Az ugarföldek telek szerinti felosztásával együtt járt a belső telkek rendezése is, az ekkor megállapított telekszámok változatlanok maradtak egészen 1848-ig. A legtöbb városból ránk maradtak a belső telkekről készített jegyzékek s egy-két esetben a magántulajdonban levő külsőségek megoszlását tartalmazó összeírások is. Mindezek forrásértéke nem kevesebb, mint а II. József-féle kataszteri felmérésé, amelynek anyagából egyébként a Kerület levéltárában csak töredékek találhatók. II. József uralkodása alatt 1787-ben a Kerület önállósága megszűnt, a hat várost Szabolcs megyéhez csatolták. A rendelkezéssel egyidőben olyan birtokjogi intézkedések is történtek, amelyek véglegessé válva megszüntették volna a hajdú birtok sajátos helyzetét, de begyógyították volna az 1779-84 közötti birtokrendezés során felszakadt sebeket is. A Helytartótanács 1787. évi utasítása eltörölte azt az 1782. évi megkülönböztetést, amely szerint a városárkon belül levő beltelkek után jár felosztott ugarföld, de az árkon kívüliekhez nem. A „territoriále beneficimok" tekintetében a teherviselést tekintette iránymutatónak. Megszüntette azt a korábban említett jogszokást, amely a hajdúknak lehetővé tette az idegeneknek örökösen eladott hajdúföldek visszakövetelését. Intézkedett a városok magánkezelésben levő földjeinek eladásáról, illetve azoknak a zselléreknek juttatásáról, „a kiktől 1779-ik Esztendőben a földek el vétettek".17 A rendeletben foglaltak azonban nem valósultak meg, a király halála után visszaállt az 1779-84 között bevezetett rend. A földbirtoklás rendjéről a statútumok, hivatalos dokumentumok alapján 14 Orosz István: Hajdú városok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének 18-19. századi történetéhez. In: Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században II. kötet (Szerk.: Hoter Tamás-Kisbán Észter-Kaposvári Gyula) Mezővárosok. Szolnok. 1974. 28. old. 15 Poór János: Hajdúböszörmény mezőgazdasága a XVII-XVIII. században. In: Hajdúböszörmény története i. m. 341. old. HBmL IV. A. 502/a. 1784. 283-84. old. 16 HBmL HvT l/а, 3/a, 3/b, 16. 17 Uo. IV. A. 502/b. 1787 Fase. XIV. No. 249. 152
