A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai
feltérképezett pásztorépítményeket öt év múltán ismét felkeresem, s így megállapítom, hogy eszközkészletében mit változott a pásztorélet a technika fejlődésével. Akkor először mintegy huszonegy pásztortanyát kerestem fel, amelyeknek pontos felmérése megtörtént. Ezekből öt év múltán már csak tizenkettőt találtam meg, de sikerült a változásokat rögzíteni. Egyidejűleg tapasztaltam azt is, hogy a technika bevonult a pusztára is. Szinte eltűntek a számyé- kok, helyüket fedeles akiok, a juhászoknál ún. seggenülő hodályok váltották fel. Szárnyékot csak szórványosan találtunk egyet-kettőt, de azok is modernizálódtak, új változatok születtek, s biztosabb szélenyhet nyújtanak. A vizsgált területeken is kísérleteznek a villanypásztorral, az öntözéses legeltetőrendszer bevezetésével, a kint nyaraló gulya, ménes számára fedett éjjeli szállásokat, nappali delelőket biztosítottak, amelyeknek szép darabjait sikerlüt film-, illetőleg fényképfelvételek segítségével megörökíteni. Sok régi jól ismert pásztorral egy- vagy kétszer öt év múltán már nem sikerült találkoznom. Időközben vagy meghaltak, vagy idősebbek lévén, közelebb foglaltak legelőhelyet lakóhelyükhöz. Amíg korábban nők csak mint családtagok is csak ritkán voltak jelen a pusztán, vagy férjüknek segítettek az asszonyok kint a pusztán, főleg a juhászoknál a tejfeldolgozásban, ez időben megjelent az asszony önálló munkakörben, vagy mint juhász, esetleg mint kospásztor, de találkoztam bikagondozóval is. A rádió mindennapi eszköz lett a pásztorok között, már televíziót is láttam pásztortanyán. Nem egyetlen pásztorkodással eddig nem foglalkozott személyek jelentek meg mint jószágőrzők, akiket jobb híján a véletlen sodort ide. Ezek a „kényszeredett pásztorok", ahogyan az idősebb, ún. „virtig- li" pásztorok mondják, nem pásztorítják, hanem tántorítják a jószágot. Felmérő munkámhoz nagy segítséget kaptam a Hortobágyi Állami Gazdaságtól és a Legeltetési Társulatoktól is, amelyek állandóan segítőkész figyelemmel kísérték munkámat,72 amiből ez alkalommal is volt lehetőségem egy kis ízelítőt nyújtani. Mostmár a recens anyag ismeretében, amely egy emberöltőre mutat visz- sza, könnyebben tudom a Hortobágy s ezen belül a pásztorok életét, az állattartás módjának alakulását áttekinteni, amihez a levéltári gyűjtés nagyon jó segítséget, történeti néprajzi kiegészítést nyújt a mintegy 70 db a XVIII. századtól napjainkig a változatokat bemutató, felkutatott, most már kiadványban is szereplő térképek segítségével.73 Emellett a monografikus munkának igen jó segítője és kiegészítője lesz, s nemzetközi vonatkozásban is figyelemre méltó összehasonlító anyagot nyújt a kiadásra tervbevett és előkészületben levő Hortobágy Okmánytára,74 amelynek összeállításához rendelkezésre áll a Hajdú-Bihar megyei Levéltár elsősorban debreceni vonatkozású anyaga szépen rendezett fondjaival. Az okmánytár számos témához nagyon jó kutatási lehetőséget kínál, amelyből, vagy segítségével a hortobágyi birtokviszonyokra, a legeltetési sezrvezetre, a Hortobágy hasznosítására, állategészségügyre, legelőgazdálokásra, építményekre. 72 Ezúton is köszönetét mondok a Hortobágyi Állami Gazdaság Igazgatóságának, a Hajdúszoboszlói Legeltetési Társulatnak, különösen Márton Gábornak, a Társulat ma nyugdíjas vezetőjének, hortobágyi és angyalházi pásztoroknak, akik munkámat messzemenő figyelemmel kísérték és segítették. 73 Hajdú-Bihari kéziratos térképek. (Szerk.: Komoróczy György.) Debrecen. 1972. 74 Béres András tervezete a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban, őrzött Hortobágyra vonatkozó anyag alapján. Kézirat. 144
