A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai

ban tovább élnek. Gyakran kuruzslókhoz folyamodtak. 1839-ben egy veszett tehenet, amely a többire ugrált és nyalogatta, a pásztorok egy karcagi Nagy Péter nevű veszettséget kuruzsló emberrel orvosoltatták a tilalom ellenére.40 Bay- ler István szenátor jelentésében ide vonatkozó intézkedéséről is beszámolt:41 „Meghagytam a pásztoroknak, hogyha valamely veszett állatot tapasztalnak a gulya körül megfordulni, a gulyát azonnal és napjában gyakrabban hajtsák a víznek, hogy így netalán a marhákon esett sebek a nyavalyát szülő miazmától megtisztíttatván, veszedelmen kívül tétessenek".

A szenátorok jelzései mellett a XIX. század második negyedétől már az állatorvosok szakszerű jelentéseivel is találkozunk. Bőhm Márton „baromorvos" 1841-ben, június 15-én kelt jelentése szerint42 kilenc gulyát és ökörcsordát feljárt, az elhullott marhák számát feljegyezte, megállapította, hogy a nagyarányú pusztítás mérhetetlen károkat okozott. A szarvasmarhák nagy része tályogban hullott el, a sertésnyájakat torokgyík tizedelte. E betegség megakadályozására orvosságot is ajánlott, s a szer leírását is közölte: „végy körösbogár port 4 latot, babírolajat 6 latot, terpentinolajat 12 latot, s keverve használni, mihelyt a sertés nyavalyája észrevétetik, azonnal másfél kalánnyi és az marokkal a nagyobb sertés nyakába bédörgöltetik napjába kétszer, a kisebbeknek 1 kalányi. Ha két bedörzsölés után másnap hólyagok nem mutatkoznának, esmét be kell dörzsölni a torkán lévő daganatba". Dög elleni védekezésre 1851-ben „tanátsosnak nyilvánították a salétromnak a marhák vályújába óvszerül használását".43 Bőhm Márton elrendelte azt is, hogy a szájfájást minden gulyánál ecetbe vegyített timsóba mártott pamaccsal dörzsöljék és mossák a jószág száját. „A lábfájásra nézve hasonlóul azon egyszerű házi orvosságot rendeltem, hogy a marhának körmét és annak közeit óhájba vegyített kékkővel napjában egyszer, sőt szükséghez képpest többször is bekössék". E módszer a pásztori gyakorlatban mai napig él.44

Ami ezekből roppant érdekes és tanulságos: az, hogy a levéltári anyagból feltárt gyógymódok közel két évszázad múltán még élnek, s a pásztorok körében itt-ott még napjainkban is nagyapáiktól öröklött módszerekként feltalálhatok. Nem volna haszontalan a népi gyógyászat ismeretanyaga és a XVIII. század végi és a XIX. század közepe előtti időben javallt hivatalos gyógyászati módok összevetése, amelyre mind a levéltári, mind a recens néprajzi adatok kínálják a lehetőséget. Némely tapasztalat alapján egyre megerősödik az a feltevésem, hogy a korábbi, baromorvosok, chirurgusok vagy gyógykovácsok által alkalmazott gyógymódok teljes, vagy csökevényesedett változatai az öreg pásztorok megfigyelései révén átmentődtek a későbbi pásztortársadalom ismeretanyagába, s a maguk által szerzett tapasztalataik mellett a régiektől tanultakat is alkalmazták, tovább éltették, s nyomai, elemei a XX. század felvilágosult állatgyógyászatában mint kuruzslásnak tartott reliquiák, fellelhetők.45

A gulyák, s a gulyákon, méneseken tartott jószág száma igen változó. 1778-ban a gulyák száma 12, 1813-ban 11 gulyában 13 733 db szarvasmarha található. 1881-ben az előbbiekkkel szemben 7 borjú, 3 tinó, 7 tehén, 2 bika és 2

40 HBmL. IV. A. 1011/a. 423/1826. szept. 13.

41 HBmL. IV. A. 1011/k. 596/1839.

42 Uo. 65/1844.

43 HBmL. IV. B. 1109/f. 249/1851.

44 HBmL. IV. A. 1011/k. 488/1846., 536/1847. Vő.: Ecsedi István■. Hogyan készül a rühkenő?

Néprajzi Értesítő XXI. 1929. 24-25. old.

45 H. Fekete Péter: Allatgyógyítás a Hajdúságon. Ethnographia LXVII. 1956. 126-131. old.

139