A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai
rendje, akik sajátos életmódot folytattak és honosítottak meg, amely maradványaiban, lassan inkább emlékeiben mai napig megtalálható. Az elnevezés: „Hortobágy puszta" nem régibb keletű, igen rugalmas meghatározás. A debreceni szójárásban és a magyar irodalmi nyelvben alig egy- százötven esztendővel ezelőtt kezdett elterjedni6 A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött egykorú okmányok, a különböző jegyzőkönyvek, gyűjtemények névmutatói csak a múlt század húszas, harmincas éveiben kezdték használni Debrecen város Hortobágy (a folyó) mellett, vagy mint egy 1805. évi jegyzőkönyvből kitúnik a Hortobágy körül, a Hortobágy két mentin levő pusztáinak együttes megjelölésére a latin „praedium Hor- tobagyiense", a magyar Hortobágyi puszta gyűjtőnevet.7 A XVII-XVIII. században, amikor kézizálog formájában már Debrecené volt a hortobágyi puszta, a Városi Tanács a jószágnak a „Hortobágy mellé" való kihajtásáról intézkedik. A hortobágyi nagy határperek tanúi, nemes urak, vagy megvesszőzött pásztorok a Hortobágy körül, vagy a Hortobágyon kívül, belül való pusztákat emlegették.8 A Hortobágy melléke a XVII. század második felében, amikor Debrecen városa Elep, Balmaz, Máta pusztái mellé megszerezte Ohatot és Zám praediu- mokat is, elhagyott, lakatlan, kietlen vadon volt. A debreceni tanácsnak abban a polgáriasító munkában, melyet Hortobágyon a török kiűzése után szinte elölről kellett kezdenie, egyik legelső cselekedete az volt, hogy a mátai hídnál a fáradt és szomjas utasok számára pihenő hajlékot, korcsmát építessen.9 Indokolta ezt az is, hogy Lipót király megerősítette a hortobágyi régi vámszedési jogot. Diószegi Sámuel városi szenátor (1695-97.), mint postamester a Debrecen-pes- ti postaút egyik lóváltó állomásául a mátai hídfőt jelölte ki.10 11 A mátai híd és postaállomás mellett állította fel Debrecen városa 1699 nyarán a korcsmaházat és az oda kirendelt kocsmárost a vámszedéssel is megbízta. így a hortobágyi csárda keletkezése pontosan 1699. június 1-re tehető.11 Az elvadult nagy pusztaságban életrekelő civilizációnak tehát előőrse a hortobágyi csárda és mellette a postaállomás. Kezdetben igen szerény építmény. „Erigáltatott egy ház is és alatta pince is, a borárulás hogy annál alkalmato- sabb lehessen. A bornak iccéje 12, égett boré 5 dénár (az akkori körülményekhez viszonyítva igen drága - B. A.), pálinka is adatott a vámos kezébe árulásra". Az utasok nemigen lépték keresztül finnyás kívánságokkal a csárda küszöbét, de jó volt, hogy mind maguknak, mind állataiknak pihenőhelyet találtak. Az első csapiárost Vasvári Istvánnak nevezték. Tisztére hivatalos esküt tett. Fizetése a vámszedésért havonta négy magyar forint, a csaplárságért minden cseber bor után a csuporra és gyertyára valóval együtt 12 dénárt, az égett bor 6 Zoltai Lajos: A Hortobágy története. Kézirat. Debrecen. 1937. DMA. TGY. 187. sz. 7 Kiss Lajos: Hol tart a Hortobágy név etimológiájának vizsgálata? In: Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány. XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 21-30. old. és az ott közölt irodalom. 8 Balkányi Szabó Lajos: Debreczen helynevei. Debreczen, 1865. Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjtából. Debrecen, 1936. Űjdebrecen terve (1866) Debrecen. 1936. VIII. 30. 9 Zoltai Lajos: Mikor keletkeztek Debrecen határában a pusztai csárdák. DSz. 1934. VI. sz. 271-282. old. Béres András: A hortobágyi kőhíd. Hajdú-Bihari Napló. 1962. júl. 8. Hortobágyi Csárda. Uo. 1962. júl. 22. Lósy Schmidt Ede: A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján 1827-1833. Debrecen, 1926. 10 HBmL. IV. A. 1011/a. 1699/523. 11 Zoltai L.: Űjdebrecen i. m. 132
