A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai

A HORTOBÁGY FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA ÉS LEVÉLTÁRI

FORRÁSAI

Béres András

Hortobágy, vagy mint korábban nevezték, „Nagyhortobágy" puszta az Alföldön, de az egész országban legtágasabb, minden részében összefüggő olyan darab föld, olyan legelő volt, amelyen a magyarság egyik legjellemzőbb ősfoglalkozását, az állattenyésztést, pásztorkodást, s annak aránylag még számos ősi vonását, régi szokását, formáját szinte napjainkig megőrizte.1

A Nagyhortobágy Debrecen város leginkább legeltetésre használt nyugati szélső pusztáinak gyűjtőneve. Benne értjük a 26 000 kh kiterjedésű Mátát, a 12 000 holdas Zámot és a 10 000 holdas Ohatot, a többi kisebb, mintegy 30 000 kh-t kitevő terülteket nem is számítva. Ezért van az a tisztázatlanság, hogy némelyek 40, mások 50-60 ezerre, ismét mások 80 ezerre teszik a Hortobágy holdjainak számát.1 2

A XIII-XIV. században több lakott, egyházas és egyháztalan falut, települést találunk ezen a területen.3 Papegyháza, Derzs, Arkusd, Arkustelke, Bodajcs, Csécs, Elep, Nagyálomzug, Karinkó, Kónya, Gáthát, Cserepes, Kecskés, Hort, Daraksa, a szoboszlói határban Angyalháza puszta, a nádudvari határban Szabolcs, Mizséte, Zádor mind a tatár és török pusztítás áldozata.4 A végtelen kiterjedésű területet hosszas bonyodalmak árán Debrecen városa szerezte meg, s extenzív jószágtartással hasznosította.5 Kialakult a jószágőrzők, pásztorok

1 Ábrahám László: A hortobágyi puszta jogtörténeti ösmertetése. Debr. Gazd. Lapok, 1902. évf. 16. sz. Balogh István: A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. Népr. Ért. 1943. 97-112. old. Balogh István: Formen der extensiwen Viehhaltung auf den Puszten von Debrecen. Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp. 1961. 465-503. old. Béres András: A Hortobágy kutatása és a pásztormúzeum. Hajdú-Bihari Napló. 1965. nov. 20. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914. Györtty István: Állattartás. Magyarság Néprajza II. Bp. é. n. Könyves Tóth Mihály: A Hortobágy. DKK. 1904. 79- 85. old. Szabadfalvy József: Nomád teleltetési rendszer az Alföldön. Műveltség és hagyomány VIII. Debrecen, 1966. 85-136. old. Zelizy Dániel: Debrecen egyetemes leírása. Debreczen, 1882. Zoltai Lajos: A Hortobágy. A legnagyobb magyar puszta ismertető leírása. Térképpel és 23 szövegképpel. Debreczen, 1911.

2 Balázsy Ferenc: Zárni és Ohati apátságok. Akadémiai Értekezés. Bp. 1880. Ecsedi I.: i. m. 1914. Végh Kálmán Mátyás-. Hortobágyi apátságaink. Egyháztörténeti tanulmány. Eger, 1903. Egyházmegyei Közlemény 1903. Zoltai Lajos: A hortobágyi apátságok. Századok. 1904. 537-543. old. Uő.: Az ohati és zárni apátságokról. Uo. 536. old. Ásatás a zárni templom dombján. Jelentés Debreczen sz. kir. város Múzeuma 1908. évi állapotáról. 43-49. old. Települések. Egyházas és egyháztalan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV. századokban. Debrecen. 1925.

3 Zoltai Lajos: Debreczen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban. DKK. 1905. 50-90. old. Ásatások Ohat-Telekházán és a Bihvalyhalomban. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1907. évf. 180. old. Ásatások a Hortobágyon. Jelentés sz. kir. Debreczen város Múzeuma 1909. évi működéséről és állapotáról. Debreczen, 1910. 45. old. 73-81. old. A hortobágyi tizenkét faluról meg a többi hortobágyi településről. DSz. 1934. IV. 1.

4 Zoltai L.: i. m. 1911. /

5 Zoltai Lajos: Debreczen sz. kir. város határának kialakulása és birtokainak megszerzése. Képpel. DKK. 1916. 30. old. Debrecen vizei. Debrecen, 1935. 40. old. Telepítési törekvések a debreceni pusztákon. Debreceni Képes Híradó. 1935. VII. 21.

131