A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949-1956 között

kellően összehangolt irányítás, ellenőrzés. A szövetkezetek létrehozásában, a gazdaságok első éveiben valamennyi irányító szervnek fontos szerep jutott. A parasztság szövetkezetbe tömörítése minden esetben komoly felvilágosító, szervező munkát követelt elsősorban a pártszervezetektől és a tanácsoktól. Az irreális fejlesztési programok megvalósítása során viszont az átszervezést irányító szervek erőszakos módszereket használtak, a tervszámok minden áron való teljesítésére törekedtek. A termelőszövetkezetek megalakítása után a Mezőgazdasági Igazgatóság irányításával indult meg a termelő munka: szakemberei elkészítették az üzemterveket, az egyes soron lévő munkák programját (pl. gyomirtási, aratási munkaterveket); támogatást nyújtottak a kezdő vezetőségeknek, javaslatokat dolgoztak ki a munkaszervezet létrehozására; ellenőrizték és egyben tanácsot adtak a folyósított hitelösszegek felhasználására; vándorkönyvelői vetették meg az alapját a szövetkezetek pénzügyi és számviteli munkájának; igyekeztek a gazdaságok termelő munkájához szükséges feltételeket biztosítani (gépek, műtrágya, vetőmag, takarmány, építőanyag stb.)37 A tanácsok ezt a segítő-irányító munkát vitték tovább, de a hangsúlyt egyre inkább az adminisztratív irányításra helyezték. A bárándi „Dózsa” Termelő- szövetkezet 1952. március 17-i közgyűlésén a járási tanács küldötte bejelentette, hogy a csoportnak teljesíteni kell termelési tervét „... még akkor is, ha a csoport tagsága úgy érzi, hogy nagyon feszített és szinte lehetetlennek látszik”.38

A tervgazdálkodás bevezetése és kiterjesztése az egész népgazdaságban a szocializmus építésének egyik legfontosabb feltétele. A mezőgazdaságban ez a tervszerűség a vetésszerkezet kialakításával kezdődött el. A Földművelésügyi Minisztérium 8201-7/1949. számú rendelete alapján a termelőszövetkezeti csoportok maguk állapíthatták meg vetésterveiket, de „ ... a vetési terveknél az alábbi szempontokat tartoznak követni: a szántóterület 40%-át kenyérgabonával, 8-10%-át ipari növényekkel, 9-12%-át szálastakarmánnyal, 7%-át tavaszi árpával, 22-25%-át kukoricával kell bevetni".39 Ha a vetéstervek felső értékét vesszük, az előírás a vetésterv 94%-át meghatározza. A tervszerűség indokoltsága mellett ezek a szigorú megkötések, illetve bizonyos növények erőszakolt termesztése többször nehéz helyzetet teremtett a szövetkezetek vezetői számára. A termelőszövetkezetek évről évre követelték bizonyos ipari növények termesztésének csökkentését, megszüntetését. Különösen a gyapot termesztéstől idegenkedtek. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1951 októberében elfogadta az egyik püspökladányi termelőszövetkezetnek az álláspontját: vagy gyapotot, vagy más ipari növényt termeszt, de a kettőt együtt nem. Az 1953. júniusi határozat után a hajdúböszörményi városi tanács mezőgazdasági osztálya a gyapot termesztésében bekövetkezett kudarcokért a Gyapot Termeltető Vállalatra hárította a felelősséget.

Hajdúnánáson úgy akartak rizst termeltetni a szövetkezettel, hogy a munkásoknak nem tudtak gumicsizmát biztosítani, nem volt elég a munkaerejük és nem rendelkeztek a rizstermeléshez értő szakemberrel.40

37 HBmL. XXIV. 220. 1949. jún. 16., júl. 11., nov. 11. Bednár Jenő tsz-könyvelő 1949. május б-15-ig segítséget nyújtott a könyvelői munka megindításához derecskéi, sárándi, hosz- szúpályi, monostorpályi, álmosdi és biharkeresztesi szövetkezeteknek. HBmL. XXIV. 219. 1949. máj. 18.

38 HBmL. XXIX. 625/a. 1952. márc. 17.

39 HBmL. XXIV. 220. 1949. aug. 22.

40 Uo.: 1949. jún. 27.

104