A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)

A város titkos levéltárába a főbíró, ha katolikus, be sem teheti a lábát. Itt őrzik a város jogait érintő okleveleket.10 Az viszont célzatos túlzás, hogy a személy szerint megnevezett kálvinista tekintélyek, mint Domokos Lajos vagy Böszörményi Pál és mások is, bejáratosak oda. Az is valószínű, hogy egyes személyeknek egyénileg olyan nagy volt a tekintélyük, hogy a város választott vezetői akkor is tárgyaltak velük közügyekről, ha azok éppen nem voltak tisztségviselők. Ilyen értelemben bizonyos, hogy egy-egy embernek nagyobb volt a befolyása a város ügyeire, mint az egyébként jelentéktelen egyéniségű katolikus szenátoroknak.

A katolikusság térfoglalásának megakadályozására a város minden lehetőséget felhasznál. A katolikus nemeseknek ritkán és nehezen adnak polgárjogot. Polgárjog nélkül betelepülő csak zsellérként és kizárólag a külvárosban szerezhet házhelyet, de a királyi biztosok erőfeszítése a külvárosi telkek szaporítására nagyrészt eredménytelen maradt. Emiatt a szegényebbek sem települhetnek be. A módosabb katolikusok, akiknek tehetségük volna a belvárosban háztelket szerezni, szintén nem lehetnek a város polgárai, mert ha árverésen akarnának lakóházat szerezni, a református szomszédok felverik a ház árát. De lehetőleg nem is kerül sor árverésre. A lakóként betelepülőket, mint kóbor személyeket, az ezekre vonatkozó statútumok rendelkezései alapján nem hagyják békében.11

Nem volt alapnélküli - de ebben az összefüggésben denunciálásként hangzott főleg a kormányhatóságok fülébe szánva - az az állítás, hogy a város javai és jövedelmei kizárólag a város vezető patrícius rétegét gyarapítják és az ilyenféle korrupciótól a katolikus szenátorok sem mentesek. A kiküldött királyi biztosok ebben a tekintetben azért nem érnek el eredményt, mert a számadások egyes tételei között elrejtett diszkréciókban őket is részeltették. A város jövedelmeit alkotó haszonvételek közül csupán a bormérés van bérbeadva - erről tehát számolni kell — a többi regalejogot (vásárvám, serfőzés, mészárszék) azért nem adják bérbe, nehogy a katolikusok kibérelhessék, és ezáltal anyagilag erősödjenek.12

Az emlékirat részletesen szól a város vezetőségének a helyi egyház irányításában vitt szerepéről, a város és egyház érdekazonosságáról és a magyar református egyháznak a protestáns külhatalmakkal fennálló kapcsolatairól. így rendszerbe szedve ez nem több, mint a felső kormányszervek körében évtizedek óta forgó, közkeletű vélemények összefoglalása, de vannak olyan állítások is, amelynek valóságát a jövendő kutatás lesz hivatva tisztázni.

E miatt kell a véleményt teljes terjedelemben közölni. „Az egyház nem szűkölködik a kegyes adományok által szüntelen gyarapitott, mérhetetlen alapítványokban. Itt ugyanis általános szokássá vált, hogy a legszegényebbek is végrendeletükben az egyház szükségére adakozzanak. Ebből az alapból támogatják az egyházi és vallásügyekben eljáró küldötteket, követeket, ágenseket. Az is alapelv - ha az ügyek kimenetele kedvezőtlen lenne -, hogy az egyházi és világi vezetés egymást határozottan támogassa. De azért, hogy a város — amelynek romlása a reformátusok legfőbb erősségének pusztulását jelentené-, ne kerüljön gyanúba, a maga neve alatt sohasem jár el, és nem is vállalkozik az ügy megakadályozására, csupán csendes egyetértéssel és segítséggel, az említett patricius családok közvetítésével, egyszer a Kollégium, máskor a superintendentia, újabb alkalommal a consistorium neve alatt járul a támogatáshoz. így jártak el a közelebb letűnt kormány alatt is, amikor a vegyes iskolák létesítését állandóan ki játszották, hol egyik, hol másik fórum illetékességéhez fellebbez96