A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
lephelyek szervezése (suburbium) „több súlyos ok miatt a városra és a közjóra káros”. Az okok között megemlítette, hogy Debrecen elég nagy kiterjedésű, még a belvárosban is van építési lehetőség. A megokoláshoz hozzátette, hogy a felépült házak lakószobái bővíthetők, de különben is elég nagy a lakosok száma, további iparosokra és kereskedőkre nincs szükség. Szerinte a lakosság szaporítása csak akkor volna indokolt, ha újabb foglalkozási ágak alakulnának ki, de különben is a város környékét szőlővel és gyümölcsössel kellene betelepíteni, nem állandósult házhelyekkel." Látható, hogy a tanács a népszaporulat ellen, a termelési ágazatok bővítésével szemben foglalt állást, s mindezt nem annyira népesedéspolitikai meggondolásokból tette, hanem a fennálló céhek és társaságok monopolhelyzetének védelme s főként a már „debrecenivé" vált bentlakók kiváltságos helyzetének fenntartása érdekében. Vécsey a város közvetlen közigazgatási és településföldrajzi határán túl fekvő puszták benépesítését is szorgalmazta. Ezeknek a területeknek megtelepítését az állami főhatóságok is sürgették. 1770. július 25-én az udvari kamara, augusztus 3-án a helytartótanács rendelték el, hogy „a puszták megtelepítése körül” gondosan kell eljárni. A királyi biztos emiatt térképeket készíttetett a pusztabirtokokról, a házutáni földekként kiosztott területekről, függetlenül attól, hogy azok a kincstártól bérelt földeken, vagy a város saját tulajdonában feküdtek. 1770. augusztus 14-én az udvari kamara ismételten felhívta Vécsey figyelmét, hogy a királynő határozott kívánsága értelmében a Debrecenhez tartozó pusztahelyeket be kell népesíteni és sürgősen intézkedni kell, mert „több külföldi telepes szándékozik Magyarországra és a Bánátba jutni" s ebből a telepitési hullámból Debrecen pusztái sem maradhatnak ki.11"’ 1770. szeptember 12-én a szenátus e szándék ellen azzal védekezett, hogy a lakosság számához viszonyítva a földállomány kevés; a pusztákat kaszálókként hasznosítják; különben is a puszták nem magánkézen vannak, hanem szét vannak osztva a polgárok között. Az erdőkben a telepítés meggátolná a várost a faszükséglet biztosításában.101 A királyi biztos 1771-ben összeíratta a debreceni polgárok kezelésében levő pusztabirtokokat és a felhúzott épületeket vagy sátrakat. A tanyabirtokokon 99 egyszobás ház volt, míg 111 sátorlakás, minden birtoktestet beleszámítva.102 A földművelésen kívül a pusztabirtokokon az állattenyésztést, különösen a ménes felállítását szorgalmazta Vécsey; a ménes megszervezése lényegében az ő kezdeményezésére, 1771. február 11-én kifejtett javaslatára indult meg.111, *** Vécsey halála után a magyar kamara magához kérette az általa elrendelt kimutatásokat és azok alapján indította meg az akciót a felvetett kérdések megoldására.104 Vécsey munkájának gyümölcsét tehát a későbbi évek érlelték, ugyanakkor a felmerült társadalmi ellentmondásokat is erősítették a magisztrátus és választott hites közönség, belvárosiak és újsoriak, patrícius cívisek és plebejus napszámosok között. Halála után kiéleződtek a föld körüli viták, a dézsmafizetés huzavonái, amelyeket egy újabb királyi biztos igyekezett lecsillapítani, és a megoldást elősegíteni. 6* 83
