A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
tak, a továbbiakban is fennmaradt, de ennek 1720 után már nem volt semmi jelentősége. A megerősítés (confirmatio) simán, minden vita nélkül zajlott le. Talán ez a körülmény játszhatott szerepet a szepesi kamarának 1720. január 4-én kiadott rendelete megfogalmazásánál, amikor kifejezésre juttatta, hogy ,,a szabad választásra vonatkozó kiváltság nem úgy értendő, hogy a szenátorok - ha nem követtek el hibát - korábbi megválasztása érvénytelen volna és helyettük mindenképpen újakat kellene választani... A szenátori tisztségnek oly erősnek és életfogytig tartónak kell lennie, hogy, hacsak nem bűnesetből kifolyólag, senki sem mozditható el”.1"1 A királyi biztosok befolyása érvényesült abban is, hogy a tisztújításokkal egyidőben a választott hites közönség írásban fogalmazta meg egyes kérdésekben felmerült álláspontját, rendszerint „gravamina" címen. Az 1721. január 2-án tartott közgyűlésen a néptribun bemutatta a „gravamina et postulata Electae Iuratae Communitatis" szövegét, amely kitért a borkimérés és vásárlás helytelen módszerére, arra, hogy a város elsősorban a szenátorok borait veszi meg és árulja a csapszékeken, ami által a szegényebb lakosok termése eladhatatlanná válik. Kimutatást kérnek a vásárlásokról, hogy a jövedelmek „nem tiznek, húsznak, kettőnek, háromnak szolgáljanak, hanem mindenkinek". Azt is kívánják, hogy a kiküldetések esetén a választott hites közönség tagjai is költségtérítést kapjanak, necsak a szenátorok. Tiltakoznak az előfogatok gyakori igénybevétele miatt, hogy „a szegénység ne nyomorit- tassék, hanem az mint s mire rendeltettek, közönséges jóra tartassék". Több panasz merült fel a földbirtokpolitíka miatt: „némely embereknek mintegy földesuraságok miatt", mert „maga nem éli, szüksége nem lévén reá, kilencedében adja az szegénységnek; méltó, hogy ezen fogyatkozás jobbittassék meg, lehessen élelme az szegénységnek, az ki ezen nemes városnak terhét fizetéssel és szolgálattal viseli."55 Íme: a királyi biztosi utasításban szereplő földbirtokoplitikai gyakorlat hiányosságai hogyan vetődtek fel a választott hites közönség részéről, megvilágítva, hogy a tanácsi határozatokkal ellentétben a szenátus a házutáni földek kiosztásánál nem azonosan bírálta el a szenátori rend tagjait a polgárság hatalmon kívül álló rétegeivel. Az 1722. január 1-én előterjesztett követelmények sorában a választott hites közönség többek között azt is kívánta, hogy „magános gyűlése lehessen az nemes communitasnak, hogy díscurálhassanak... és ha in gravamen lehetnek, repraesentáltassék”. A tanács ezt az igényt ez alkalommal azzal utasította el, hogy „úgyis elég gyűlés vagyon, repraesentálhatják, ha mi difficultások vagyon", A jelentéktelenebb észrevételeket viszont elfogadta, többek között a re- gestratori állás szervezésére vonatkozó javaslatot is,56 Az 1722-ben történt eb utasítás arra mutat, hogy a szenátus a nagytanácsi tagok önálló politikai tevékenységét meg akarta gátolni, és munkájukat kifejezetten csak a mindennapi feladatok megoldására óhajtotta felhasználni. Az 1726. december 23-án előterjesztett nagytanácsi követelések némileg a városszervezet kérdéseibe is beleszólni kívántak, támaszkodva az 1717. évi királyi biztos felhatalmazására, amely a magisztrátus és a lakosság kapcsolata iránt érdeklődött. Ekkor írásba foglalt kívánságuk többek között az volt, hogy a nagytanács tagjainak akkor 38 főből álló létszáma „még a következendő restauratio előtt 48 számra suppleáltassék oly formán, hogy amely utcában inkább szubjektumok kívántainak, utcabeli eskütt bírák és eskütt uraimék köz- akaratjábul arra alkalmas szubjektumok proponáltassanak, candidáltassanak s 71
