A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
folyamodvány és a különböző kormánytisztviselőknek kifizetett „ajándékok" (honorarium) ez alkalommal a rendelet április 10-én történt visszavonását eredményezték/*3 A Rákóczi vezette szabadságharc idejének első évében, a katonai helyzetnek megfelelően, nem a király, hanem Rákóczi küldött tisztújítási biztost Debrecenbe, br. Prinyi Miklós és Vay László személyében, akik az 1704. január 1-én tartott választáson résztvettek, de megjelenésük legfeljebb az állami főhatóság változására utalt, gyakorlatilag a város vezetőségét nem ellenőrizték. A későbbiek folyamán Debrecen a szabadságharc hadtápbázisaként a katonai ellátás egyik központja volt anélkül, hogy a fejedelem a város belügyeibe bármilyen mértékben is beleavatkozott volna. A szatmári békekötés után elsőízben 1713. január 1-én jelent meg a királyi biztos Debrecenben Meixner Antal Ferenc kamarai tanácsos személyében,- a szepesi kamara által részére kiadott utasítás első pontja az iránt érdeklődik, vajon a város lakosságának van-e panasza a főbíró és tanácsa ellen. A szenátus válasza kiemelte, hogy semmiféle panasz nem merült fel. Az utasítás többi része a vagyongazdálkodással foglalkozik.44 Egyébként a kamarai utasítások szövege követi a királyi megbízólevél tartalmát. Az 1714. évi választásra kiküldött királyi biztosról szóló utasításban az uralkodó kifejezetten felhívta a városi hatóságot, hogy a biztost „nemcsak tisztelettel kell fogadniok, hanem az általa előterjesztendő javaslatokat teljesítsék", gazdasági és politikai természetű rendelkezéseit (dispositiones) hajtsák végre. Ez az utasítás, határozott hangjával, félreérthetetlenné tette, hogy a királyi biztos most már nemcsak a megfigyelő szerepét tölti be, hanem az állami rendelkezések végrehajtásának szigorú ellenőre is. Ez alkalommal gr. Bran- kovics István szepesi kamarai titkár kapott megbízást a biztosi funkció ellátására, majd 1715-ben Gyöngyössy Gábor szepesi kamarai titkár/"' Az 1716. évi választásra a király nem küldött ki biztost, de a tisztújítást engedélyező okiratában felhívta a figyelmet a korábbi vallásügyi rendelkezések végrehajtására. Az 1715. december 12-én kiadott királyi parancsot a szepesi kamara december 24-én még azzal egészítette ki, hogy „a jelenlegi szenátorok a korábbi királyi biztos kívánságának megfelelően maradjanak állásukban, a megüresedett helyeket pedig azokra alkalmas személyekkel töltsék be". Az uralkodó kívánsága tehát határozottan a tisztségviselők állandósításának elvi alapján állt, valószínűleg több meggondolásból; egyrészt a már egyszer megválasztott és kormányhatóságilag megerősített tisztviselők ellenőrzése köny- nyebben megoldható volt, másrészt a huzamosabb szolgálat folyamán azok nagyobb szaktudást szerezhettek. Ettől az időtől fogva az egyes tisztségekben szinte állandósultak a személyek és megnyílt az azonos tisztségek életfogytiglani viselésének útja, megindult a szenátus és a választott Hites Közönség elöregedésének folyamata. Magától értetődik, hogy a városvezetés konzervativizmusa, az újtól való félelem ezzel a választási rendszerrel egyidejűleg fejlődött ki.46 Debrecen szabad királyi jogállását egyébként az 1715. évi 108. t. c. ismerte el, amely ezzel a ténnyel kétségbevonhatatlanná vált.47 1716. december 23-án az uralkodó Viszer Ignác Jánost nevezte ki királyi biztossá, aki az 1717. január 1-3. között megejtett tisztújításon részt vett.48 Ez alkalorrjmal váltották egymást a főbíró és a néptribun. Előbbi Komáromy György, utóbbi Pósalaky János lett. A tisztújításkor a biztos kezdeményezésére rendszeresítették az ún. „bírói széket" (sedes iudiciaria), amikor egy évre előre 69
