A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban
DEBRECEN A RAKÖCZI-SZABADSAGHARCBAN Szendrey István Bizonyára sokan figyelnek fel városunk ma is egyik legnagyobb forgalmú épületének — az ebben a formájában is történelmi szerepet játszó volt pénzügyi palotának - előcsarnokában egy szép kivitelű emléktáblára, amely 200 évvel a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása után 1903. november 1-én került oda, ezzel a felirattal: „A Debreczen történetében oly nevezetes Komáromi Csipkés-család e házában folytak a szatmári békét előkészítő tárgyalások gr. Károlyi Sándor kurucz generális és gr. Pálffy János cs. tábornagy között 1711-ben. A Rákóczi-szabadságharc emlékére megjelölte a Csokonai-kör. 1903. okt. 25."l 1976-ban fogjuk ünnepelni a tragikus kimenetelű szabadságharc vezérének, II. Rákóczi Ferenc fejedelem születésének 300. évfordulóját.2 Nem véletlen tehát, hogy ismereteink összefoglalására törekszünk. Nem adhatjuk azonban sem a címben jelzett egész korszaknak leírását, de a Rákóczi-szabadságharc és Debrecen kapcsolatának kimerítő rajzát sem. Ez utóbbit annyival inkább nem, mert számos kérdés a mai napig nyitott. Részben azért, mert sem a monográfiák, sem a különböző feldolgozások nem fordítottak mindenre figyelmet. Másrészt; hiányos, vagy lappangó a forrásanyag. Éppen ezért egy-két kérdés taglalása mellett arra törekszünk, hogy felhívjuk olyan momentumokra a figyelmet, amelyek az eljövendő Debrecen-történeti kutatásokban részletekbe menő, alapos feldolgozásra várnak. Ismeretes, hogy Debrecen története rendkívül színes, gazdag, sok tekintetben egyedülálló a magyar városfejlődés történetében. Hol az uralkodó tulajdonát képező település, hol az ország egy-egy óriás hatalmú-vagyonú földesuráé, akiktől már a koraközépkorban különböző kiváltságokat nyert. 1361-ben pl. I. Lajos királytól kapja meg a szabad bíróválasztás jogát, s voltak történetírók, akik már innen keltezték a szabad királyi városi jogot. Tévesen, hiszen ezután is újra meg újra vagy a királyé vagy magánföldesúré a város, de jogai kétségkívül egyre bővülnek. Magánföldesúrként az enyingi Török család bírja utoljára. Az ő támogatásukkal veti meg lábát mind a városban, mind a környéken a protestantizmus.3 A családnak 1618-ban fiágon magva szakadt, s a terület az erdélyi fejedelemséghez tartozván, Bethlen Gábor nem adományozta el, de az utána következő fejedelmek sem. Ettől kezdve Erdélynek adózik és bár névleg a töröknek 1555-ben behódolt, az erdélyi fennhatóság igen lazává s kedvezővé teszi a törökökhöz fűződő kapcsolatait egészen II. Rákóczi György szerencsétlen kimenetelű lengyel hadjáratáig. A fentiek azt jelentették, hogy Debrecen mind a 7
