A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

zásaikat vezeti. Társulatot kívánnak létrehozni, „amely egyetértő, összetartó és egy közcélra törekedő közösséget egyesít". Megbeszéléseiket „Leánytanitók tanácskozmányai" címen tartották. Fésős András és Szőnyi Lajos elnökök vezetése alatt az új tanítási rendszer bevezetésével kapcsolatos kérdések megvitatását tekintették feladatuknak.20 Hosszú időnek kellett eltelnie, míg a tanítók eljutottak annak megfogalmazásáig, hogy nevelői munkájukat „közcél" érdé kében végzik.

Ha 100 évre visszalapozzuk a jegyzőkönyvek köteteit, szomorú tényeket sorakoztathatunk a tanítók erkölcsi életéről, amelyek a nehéz iskoláztatási viszonyok mellett sokszor gátjai voltak a gyermekek előhaladásának. Hivatására méltatlannak ítélte az egyháztanács 1779-ben Somogyi András leánytanítót, „mivel részegeskedése és rendkívül való kegyetlenségi által, melyeket 15 év óta folytat", olyanok találhatók, mint a leányok fejének betörése, szemüknek megsértése, sikettséget okozó pofozások. 1788-ban Verner iskolafelügyelő a consul (polgármester) útján - aki a népiskolák igazgatói tisztét is ellátta - adott utasítást arra, hogy a tanulókat botbüntetéssel sújtani nem szabad, de a tanítók továbbra is alkalmazták a testi fenyítést. Panaszolkodnak a szülők a Hatvan utcai leánytanítóra, Szilágyi Ferencre is, aki „gyermekeiket nem tanítja s rajtok kegyetlenkedik". Földesi Gergely Miklós utcai tanítóról is mondják, hogy „keménykedik és nem tanít". A classist télen a zsidóknak ki szokta adni, abból a gyermekeknek hátramaradások vagyon, a gyermekeken is sok exactiot teszem". 1803-ban újból panasz merül fel ellene részegeskedéséért, veszekedéséért, tanítványainak lopásra való izgatásáért". A Magisztrátus elé idéztetvén, a vádak ellene bebizonyosodtak, mely szenvedhetetlen botránkozásra adott alkalmatosságot". A Consistorium határozata ellen, mely Földesi Gergelyt a tanításra alkalmatlannak nyilvánította a Miklós utcai gazdák - mintegy ötve- nen - instantiát nyújtottak be, kijelentve, hogy „a Consistorium végzését helyben nem hagyják, mert mint tőkegazdák (ingatlantulajdonosok) - (kiemelés tőlem MZ-né) Földesi Gergelynek mind tanításával, mind magaviseletével megelégszenek". Az egyház ezekkel szemben megvédte álláspontját, határozatban szögezve le, hogy az „oskolák és a tanítók dolga nints a Miklós utcai Tőkegazdákra bízva" s senatort küldött ki az ügy kivizsgálására. A szigorú intézkedések ellenére nem sok javulás mutatkozott. 1818-ban a Mester és Kiscsapó utcai tanítók ellen merül fel panasz, akik „nem tanítanak, tivornyáznak, részegen mennek be oskolájukba, oskolájok elpusztul". Ecsedi Áron Kiscsapó utcai tanítóról írja az egyik jelentés 1830-ban, hogy „sem az oskolát tisztaságba nem tartja, sem a tanításba nem úgy forgolódik, amint azt hivatala megkívánná, mely miatt a szülék is megidegenedvén igen kevés számra olvadt tanítványai száma".2' Ezek a körülmények mind korlátái voltak az eredményes munkának s bizonyos fokig egyes iskolák elnéptelenedésének is.

Az iskolák demográfiai képe

,,A népiskolákkal ezelőtt nem törődött a kormány" állapította meg Fi- náczy. Országos mozgalom a népoktatás helyzetének felmérése csak 1770-ben indult, de sajnálatos módon a konscripciók adatai csonkán maradtak ránk. A sz. kir. városokból csak 20 van meg, a 39-ből.28 Valószínűleg a debreceni ösz- szeírás is hiányzik, miután szerző munkájában a debreceni viszonyokra nem utal s Debrecen város Levéltárában sem sikerült az összeírásra rátalálni. A je42