A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

rájának évszázados hagyományait. Verner prodirector a „mixta oskolák" felállítását 1787. október 14-i megkeresésében kéri a Magistratustól, de a Tanács a consilium nélkül nem döntött iskolai ügyben, hanem halasztást kért a királyi tanácstól.22 Verner az elutasító válasz ellenére sem mondott le felügyeleti jogáról, és 1788. február 13-án a debreceni egyháztól is kéri a triviális (elemi) iskolák konskripciójának megküldését. A konskripció összeállításának az egyház elvi akadályát nem látja ugyan, de vonakodik azt Verner részére megküldeni abból a meggondolásból, hogy „ . . . mivel ha azon írást Verner uramnak adnánk be, ezzel alája adnánk magunkat directiojának". A császár rendeletének viszont mindenképpen eleget kívánt tenni a város, ezért a főkurátorra bízták a konskripció eljuttatását a Felséges Consiliumhoz, kérve, hogy Őfelsége ezután is hagyja meg nálunk (az egyháznál) az oskolák directióját. Az egyház Debrecen város hatóságához írt átiratában is hangsúlyozza az üggyel kapcsolatban, hogy „a mi iskoláink minden tekintetben csak a mi felügyeletünk alá tartoznak".23 A consiliumhoz azonban 1788. június 3-án újabb parancsolat érkezett, tudtára adva ismételten Debrecennek, hogy a normalis nationalis oskolák a Regius Districtualis Director inspectioja alá tartoznak s nincs más célja őfelségének ezen iskolákkal, minthogy a tanításban uniformitás legyen. Az egyháztanács válaszában hangsúlyozta, hogy „oskoláink directioja mind vallásunk természete és szabadsága, mind az ország törvénye szerint superintendenciánkat illeti, és lehetetlen nem félteni vallásunkat, és gyermekeinket, ha oskoláink catholikus directorok alá vetődnek". Verner gróf Zichy Károlyhoz irt jelentésében lemond a további szervezésről, elismerve, hogy bár minden tehetségét arra fordította, hogy a Felséges Királyi parancsolat szerint a „normalis" tanítás módját a debreceni reformátusok oskolájában bevezesse, mégis céljától elál- lani kénteleníttetett, mivel a város magisztrátusa munkájában nem segítette, a superintendens pedig tárgyalásba nem bocsájtkozott.2/| Az állami ellenőrzés kiterjesztésére az utolsó kísérlet Haller József gróf, kerületi királyi biztos (főispán) utasítására történt 1788. augusztus 31-én, amikor Verner, Pongrácz György bihari szolgabíróval és Sipos Sándor alszolgabíróval jelent meg a senatus ülésén. Előadták azon kívánságukat, hogy az elemi iskolai oktatók részére kiadandó módszertani utasítás Váradon történő tanulmányozása céljából tanítót kell kiküldeni, továbbá a leányiskolákat akarják megtekinteni, hogy ott épületeknek való helyet nézzenek. Megismerve így a bizottság jövetelének szándékát, a konzisztórium és az elöljáróság intézkedett, hogy az iskoláknál leendő bizottsági látogatás alkalmával a senatorok „vigyázás céljából" jelen legyenek. Vállalták is a megbízást, s az iskolák épületének megvizsgálását megakadályozták.25 Közös iskolák felállítására nem került sor, mert a Debrecenben élő katolikusok gyermekei számára külön nemzeti iskolát állított fel a város.

A leányiskolák felügyeletét továbbra is a senatorok s a kollégiumi profesz- szorok látják el, akik látogatásaik alkalmával szerzett tapasztalatok alapján állapítják meg, hogy „ ... az ide való oskolákban a számvetés, olvasás, ének- * lés és irás nagyon gyenge lábon áll. . . pedig . . . ezen tudományok a közönséges életbe múlhatatlanul szükségesek és amelyek nélkül a legközönségesebb sorsú ember sem lehet el". A felügyelet Zákány József professzor útmutatása alapján egyre inkább a tanítás rendjét, a nevelés módját vizsgálta. Az oktatónevelő munkában előtérbe került a módszerességre való törekvés. Ennek következtében 1846-ban már maguk a leánytanítók kérik olyan főigazgató kirendelését, aki őket időnként szakmai tanácskozásokra összehívja s tanácsko41