A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban

séges, hogy a debreceni lakos Baranyi Míhályról, Bihar megye másodalispánjáról van szó, aki egyébként akkor Komáromy György helyettese is ebben a tisztségben. Lásd Lukinich, 1925. 22-23. 261., továbbá pl. Bunyitai-Málnási, 1935. 154.

82. Révész, MPEIF. 428.

83. Lásd Esze T. tanulmányain túl Géresi, 1897.

84. Esetenként úgy találjuk, hogy a kuruc tisztté, s a hajdúk főkapitányává lett Buday István távoztával. De Borovszky szerint Buday István 1688-1699. között első alispán. Őt követte Sántha Ferenc 1701-től 1704-ig. Valahogy itt pontatlanságot látunk. Borovszky, 1901. 581.

85. Révész, MPEIF. 1872. 429. - Vajon nem kiengesztelés céljából ment Dobozy két nap múlva a fejedelemhez Tokajba? Uo. - Komáromy e tisztséget 1717-ig viseli! Közben 1713-ban, majd 1715-től 1824-ig egyfolytában Debrecen főbírója is. ő bírta a két hivatal terheit?

86. Az előbbi kérdést Szabó István, az utóbbit Balogh István dolgozta fel kiválóan. E kérdéseket nem is részletezzük már, jóllehet helyes lenne egy összegzés a város szolgáltatásairól. Ez azonban igen megnövelné a terjedelmet, ezért kénytelenek vagyunk az olvasó figyelmét Balogh István többször idézett művére irányítani. - Megjegyezzük viszont, hogy a szabadságharc alatt a városban a legnagyobb kárt a császári csapatok tették! Továbbá eddig senki sem végzett el egy olyan számadást, amely azt mutatta volna ki, hogy mit szolgáltatott mondjuk 1693-tól 1703-ig vagy éppen 1711-ig Debrecen az osztrákoknak! - Lásd a 91-es jegyzetben idézett iratokat, amelyek feltüntetik az adó, a szolgáltatások mennyiségét is, melyek mérséklését kérik a haditanácstól követeik s közbenjárójuk útján. Ugyanis Debrecen követei már a szatmári békét előkészítő alkudozások előtt Bécsben vannak, s arra törekednek, hogy a császárhoz is bejussanak. Az udvari kamara 1711. január 11-én 15 ezer forintban maximálja adójukat. HBmL. IV. A. 1021/b. 924, 927, 928, 938, 941. sz. iratok.

87. Szűcs, 1871. III. 710. - Zoltai, 1905-6. 69. - Dobozy tehát nem követ Szécsényben. Balogh, 1935-6. munkájában Lévay István és Váczy János követekről ír. Ők azonban Dobozy kísérői és nem a város követei. - Lásd Szűcs, 1871. III. 711.

88. Zoltai, 1905. 69-71. - Nem kétséges, hogy Bihar megye és Debrecen szabályosan járt el, de nem hisszük, hogy minden számítás nélkül. Rákóczi vezérlőfejedelem valóban Erdélyhez tartozónak tekintette a várost. Erről tanúskodik az a lépése, hogy a marosvásárhelyi 1707. évi fejedelembeiktató országgyűlésbe is meghívta őket. Sőt: az itt alkotott 24. törvénycikkben örökre elismerte szabad királyi városi jogukat. Thaly, 1897. 605. - E kérdést R. Kiss István dolgozta fel, mi azonban csak a fejedelem óriási gesztusára akartunk rámutatni. Most már megvolt az országgyűlési jóváhagyás is, csak persze nem a magyarországi rendektől.

89. Lásd Esze, 1964. 95.

90. Szűcs, 1871. III. 727. - Ez Diószegi Sámuel.

91. Balogh, 1935. 12. - Debrecen vezetői és a Habsburg katonai parancsnokok - gr. Stein- ville, gr. Löwenburg, gr. Schlick és gr. Pálffy tábornokok között 1709. közepétől szinte rendszeres a kapcsolat és a debreceniek adózása. Lásd HBmL. IV. A. 1021/b. 830, 831, 848, 906, 910, 930, 943. sz. iratok.

92. Lásd Pulay, 1865. 183-506. - Lukinich, 1925. - Mi elsősorban e két mű alapján dolgoztuk fel e részt. Idézeteinket Lukinichtól vettük. 21-26, 47, 55, 67, 80-150, 227, 280-284, 288-289. - Csak felemlítjük, hogy a szatmári békét Debrecenben Komáromy György házában szövegezték, ahol Pálffy most is lakos. - Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy 1710. április 19-én már a haditanács is elismerte a város hűségét! Hol volt még a szatmári békesség!! HBmL. IV. A. 1021/b. 840. sz. irat. - Egyébként a szatmári békével elégedetlenek tábora nem lehetett csekély, s maga a fejedelem lépett közbe, nehogy Szatmáron az ónodihoz hasonló eset megismétlődjék. Lásd Márki, 1910. III. 222.

93. Magyar Törvénytár. 1657-1740. évi törvényczikkek. Bp. 1900. 522-523. old. — Vö.: Szabó, 1938. 255.

94. A török hódoltság alatt csaknem teljesen elpusztult Békés vm. élére Bécs már 1699-ben kinevezte főispánnak Löwenburg grófot. Ő kérte 1715-ben Komáromy György bihari alispánt, hogy Békés megyét szervezze meg. Az általa szervezett gyűlés békési alispánná fiát, Komáromy (III.) Györgyöt választotta. Lásd Karácsonyi, 1896. I. 320-321.

95. Lásd Zoltai, 1916. 16, 25. Ugyanő: Egy nagyasszony halálára. Debreczen. 1937. aug. 20. - Debreczen, 1903. 23. - Balogh, 1904. 188.

96. Az eredeti végrendelet alapján. Itt kell visszautalnunk arra, hogy a család nevéből a Csipkés eltűnt. A Komáromyak Kóly birtoka után kólyi Komáromyak lettek. Megjegyezzük azt is, hogy sem a Dobozyak, sem a Komáromyak nem a városi polgárságot erősítették, köznemes birtokosokká váltak. Debreczen, 1903. 23-24. és Géresi, 1894. 116. sköv.

24