A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Ujlaki Zoltán: A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései a XIX. sz. végén (1890-1900)
arra, hogy a kézműipar válságos helyzetben volt, csak a kormány iparfejlesztő intézkedései segítettek némileg. A kisipari hitelszövetkezetek szervezése is folyt. A Kamara azonban rámutatott arra, hogy a hitelszövetkezetekkel még nem segített a kisiparosság minden baján. A kisiparosok a külföldi gyári versennyel szemben válságos helyzetükben a közös műhelytelepek létrehozásával vehetik fel a küzdelmet.1' Ezzel az ipari termelőszövetkezetek eszméjét felvetve a Kamara korszerűbb termelési formát ajánlott az iparosságnak, mellyel megszüntették volna a kisiparosok termelőerőinek szétaprózottságát. Az ipari viszonyokat a tárgyalt korszakban is az 1884. évi ipartörvény szabályozta. A gyakorlati alkalmazás tapasztalatai alapján egyes területeken a Kamara a törvény módosítását javasolta. Az iparosok többször is panaszkodtak a kontárok „egészségtelen versenye" miatt. Ugyanis az ipartörvény szerint három évi szakbavágó munka után tanoncbizonyítvány nélkül is lehetett ipart kiváltani. E rendelkezés alapján a részmunkát végző gyári munkások is kiváltották az ipart, viszont ők a Kamara álláspontja szerint nem ismerték teljes egészében a kérdéses mesterséget, és nem lesznek jó iparosok, csak a kontárok színvonalán álltak. A Kamara a szakmai színvonal növelését tartotta szükségesnek a törvény kiegészítése révén.15 A Szolnok megyei iparosok javaslatára a Kamara felvetette, hogy az ipartörvényt ki kellene egészíteni úgy, hogy határozzák meg az egy iparos által tartható tanoncok számát és ezt arányosítani kellene az iparosnál levő segédek számával. A tanonctartás korlátozása megszüntetné azt az elterjedt szokást, hogy az iparosok nem segédeket, hanem csak tanoncokat tartottak, mivel ez olcsóbb munkaerő. A tanoncok azonban még nem ismerték a mesterséget, így gyengébb munkát végeztek, de a termelőmunka miatt a mesterek nem engedték őket iskolába, tehát szakmailag sem fejlődtek kellően. A tanoncok gyengébb munkája az iparosnak is hátrányos, mert rontja a készített termék minőségét és az iparos üzleti hírét.16 Az ipartörvénynek a munkakönyv kiadására vonatkozó rendelkezését is módosítani kellene a Kamara szerint, mert képesítés nélkül is segédként szerepelhetnek a munkavállalók, mivel a képesítést nem kell igazolniok.17 1892-ben az ipari viszonyok javultak a Kamara kerületében, a vállalkozási szellem is növekedett. Az évi jelentés megállapította, hogy a vasárnapi munkaszünet bevezetése az egy évi tapasztalat szerint a munkaadókra és a munkásokra nézve előnyös hatással járt. A szociális törvények között a legsikerültebb a munkás betegsegélyző pénztárak létesítése volt. A munkások helyzetére, a munkaadók és a munkások közötti viszony rendezettebbé tételére kedvező hatást fejtett ki.18 Igen figyelemre méltó a Kamara álláspontja a betegsegélyző pénztárak kérdésében. Bár ezek sok nehézséggel küzdöttek, s a munkások családtagjainak gyógykezeltetése nagy anyagi terhet jelentett, mégsem helyesli a Kamara, hogy a családtagok orvosi ellátását megszüntessék, amint egyes elgondolások javasolták. Ez ugyanis nagy elégedetlenséget okozna, melynek a hatását nem is lehet előre kiszámítani. Az államnak is fontos a munkások családtagjainak ingyenes kezelése, mert ez által a gyermekhalandóság is csökken. A betegsegélyző pénztárak az elaggott munkásokat is ellátják, de a Kamara szerint ez, valamint a családtagok ingyenes kezeltetése az állam kötelezettsége volna, ezért a Kamara javasolja, hogy az állam a pénztárakat kártalanítsa. A Kamara a betegsegélyző pénztárak összevonását javasolja kerületenként, mert ezáltal az erőket egyesítenék. Azonban a felmerült nehézségeket csak a 15 Évkönyv 1974 225
