A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Ujlaki Zoltán: A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései a XIX. sz. végén (1890-1900)
A DEBRECENI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA IPARPOLITIKAI TÖREKVÉSEI A XIX. SZÁZAD VÉGEN (1890-1900) Ujlaky Zoltán Az 1867. évi kiegyezés után a tőkés gazdaság jelentős fejlődésnek indult Magyarországon. A politikai konszolidáció viszonyai között fokozódott a külföldi tőke beáramlása. A főként osztrák, s a vele kapcsolatban álló francia és angol tőke nagyarányú bankalapítási tevékenységet folytatott. A külföldi tőke a vasútépítés finanszírozásában is részt vett. A vasúthálózat fejlesztése előmozdította a piaci kapcsolatokat, az országban kialakult az egységes belső piac. A kibontakozó gazdasági konjunktúra idején jelentős iparvállalatokat alapítottak, nagyrészt részvénytársasági formában. Lényegében ekkor született meg hazánkban a tőkés nagyipar.- 1867-1873 között kb. 170 ipari részvény- társaság alakult. Az iparvállalatok alapításában az újonnan kifejlődött nagybankok jelentős mértékben részt vettek. Az ipari fellendülést az 1873-ban kitört gazdasági válság megakasztotta ugyan, azonban az 1880-as évektől ismét széles körű fejlődés bontakozott ki. A külföldi tőke fokozottan érdeklődött az ipar- vállalatok alapítása iránt, ugyanakkor a belső felhalmozás során keletkezett magyarországi tőke jelentősége is növekedett az ipari beruházásokban. Az új iparvállalatokat ezekben az években mégis nagyrészt osztrák tőkések közreműködésével alapították. A századforduló idején is a magyar gyáripar 42%-át közvetlenül, további 18%-át magyar vállalkozókkal közösen a külföldi tőkés- csoportok ellenőrizték.1 Az 1880-as évektől az állam ipartámogató gazdaságpolitikát folytatott. A kiegyezés értelmében az Ausztriával fennálló közös vámterület kedvezőtlenül befolyásolta a magyar iparfejlődést. A hátrányok csökkentése volt az ipartámogató törvények célja. Az 1881-ben kibocsátott első ipartámogató törvény 15 éves adómentességet biztosított az új technikát alkalmazó gyáraknak, s lehetővé tette a gyáralapítással kapcsolatos illetékek elengedését is. Az 1890. évi második iparfejlesztő törvény a gyáraknak nagyobb arányt biztosított a közszállításokban a kereskedelmi vállalkozók mellett. A törvény alapján a kormány kamatmentes kölcsönöket nyújtott, majd 10-30%-os szubvenciót adott a gyárak építéséhez. Az 1899-ben kiadott harmadik ipartámogató törvény hatása inkább az 1900-as évek elején mutatkozott meg, ezen időszak azonban kívül esik a jelenlegi feldolgozáson.2 A magyar ipar igazán nagyarányú fejlődése 1890-től indult meg. A XIX. század végén kibontakozott az ipari forradalom, melynek során a századforduló körül a legtöbb iparágban uralkodóvá vált a gépi termelésen alapuló nagyipar. A századforduló előtti évtized átmeneti korszak, mivel az 1890-es években 221
