A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése

JEGYZETEK

Bevezetés

1. Petőii. 1847. 346.

2. Balásházy, 1844. 4.

3. A debreceniség fogalmának keletkezéséről, tartalmáról és társadalmi hátteréről részletesen tájékoztat: Balogh, 1969. 11-53.

4. Balogh, 1969. 35.

5. Fényes, 1851. I. 245.; Jósika, 1897. II. 242., 286-287. Jókai véleményéről lásd Juhász, 1948. 266-267.

6. Balásházy, 1844. Lásd még: Nagy, 1839. I. 824.

7. Csobán, 1948. 215., Mocsár, 1972. 352-353.

8. Balogh, 1973. és Komoróczy, 1974. Finom megfigyeléseket tartalmaz Julow Viktor tanulmánya: Julow, 1973. 93-106.

Népesség, iskolázottság, művelt közönség

1. Komoróczy, 1974. 79., 311-312., Könyves Tóth. 1882. 351.

2. Ld. Komoróczy, 1974. 312., Szűcs, 1871. III. 881, Könyves Tóth, 1882. 351. A népességszámítás problémáiról ír: Komoróczy, 1974. 79-81. és Szabó, 1928. 45-46.

3. Szűcs, 1871. III. 881., Horvay, 1939. 5.

4. Kéziratos önéletrajzából idézi: Toros, 1929. 79. Az adatok: Szűcs, 1871. III. 881., Balogh, 1948. 18.

5. Pákh, 1845. 46.

6. Ezt még az igen szigorú Telegdi Kovács László is elismerte, 1837-es városleírásában: Debrecen' jelen állapotának rövid rajza. Társalkodó, 1837. 25. Itt jegyezzük meg, hogy az aláírásként szereplő „Cs." szignót Komoróczy György tévesen oldja fel. Szerinte a cikk szerzője Csécsi Nagy Imre professzor (Komoróczy, 1974. 86.) Valójában Telegdi Kovács írta; akkor pesti jurátus, később debreceni ügyvéd. Vő.: Szinnyei, 1899. VI. 1323.

7. Komoróczy, 1974. 249.

8. Szoboszlay, 1928. 312., 319.; Csurka-Tassi, 1896. 18-20.; Liszt-Sümeghy, 1930. 61.

9. Csurka-Tassi, 1896. 20-21.

10. Gyikó-Jakab, 1836. 39., 84.; A helv. hitv. tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847. 959-960., Liszt-Sümeghy, 1930. 61. További adatokat közöl: Komoróczy, 1974. 249., Lakati, 1843. 500., Nagy, 1940. 194., Varga, 1943. 48.

11. Vö.: Eötvös, 1957. 271.

12. Komoróczy, 1974. 250.

13. Telegdi Kovács, 1837. 38.

14. Komoróczy, 1974. 161., Bajkó, 1956. 192.

15. Csobán, 1948. 215., Debrecen után Pozsony és Pest következett 27, illetve 28%-kal, a közeli Nagyváradon viszont 38, Szegeden 62%-os az arány.

16. Balogh, 1973. 251.

17. Dóczi, 1895. 426.

18. Cserhalmy, 1896. 108.

19. A helv. hitv. tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847. 959.

20. Balogh, 1904. 620.

21. Szűcs, 1871. II. 937., 940-941.

22. Komoróczy, 1974. 249.

23. Balogh, 1960. 43-44.

24. Komoróczy, 1974. 162.

25. Balogh, 1904. 168.

26. Zoltai, 1937. 10-11.

27. Komoróczy, 1974. 249.

28. Vö.: Boldisár, 1933. 3-4.

29. Gyikó-Jakab, 1836. 39., Gyikó, 1843. 39., Nagy, 1940., 181-192. A kollégiumi tanszékek száma mindenkor kevesebb volt eggyel, de a professzorok között tartották számon Beregszászi Pált, a Rajzoskola vezetőjét is.

30. Gyikó, 1843. 82., Herpay, 1929. 122-124.

31. Liszt-Sümeghy, 1930. 41-42., Bényei, 1973. 65.

32. Cserhalmy, 1896. 100-102., HBmL. XII. 2/d. Piarista Rendház iratai. A létszámnövekedés időpontját illetően eltérő évszámot - 1845, illetve 1836 - közölnek.

215