A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése
gának, az iskola ízlésformáló hatása azonban túlnőtt Debrecen határain, a városban pedig egy majdani képzőművészeti virágzás magjait vetette el.12 Irodalom Ma már irodalomtörténeti közhely, hogy irodalmunk egyik legvirágzóbb korszaka a múlt század második negyede. Debrecenben mindez nem látszik, itt a kép meglehetősen szürke, lehangoló. A belső okok - a gazdasági, társadalmi fejlődés megtorpanása, a konzervativizmus hatalmi helyzete, a beszűkülés stb. - mellett külső tényezők is hozzájárultak ehhez. Ekkor vált az irodalmi élet centrumává Pest, az egykori vidéki központok sorra elhalványodtak, megszűntek; így történt ez Debrecennel is. A reformkorban már egyetlen nagy írói egyéniség sem élt hosszabb ideig a városban; a diákként, vándorként idevetődő tehetségeket - Arany János, Kuthy Lajos, Irinyi József, Petőfi Sándor stb. - elriasztotta a közöny, vagy magába szívta az irodalmi főváros. Pest. Fazekas Mihály élete belenyúlik ugyan ebbe a korszakba - 1828-ban halt meg -, szépirodalmi munkássága azonban jórészt az irodalmi színvonalú tudománynépszerűsítés meghonosításában — az általa szerkesztett Debreczeni Magyar Kalendáriom hasábjain — merült ki. Szívesebben foglalkozott csillagászati, botanikai tanulmányaival. Összes műveinek kritikai kiadása mindösz- sze 6 verset, 8 kalendáriumi cikket (ebből is csak egy elbeszélés) és két vegyes tárgyú írást keltez az 1825-28-as évekre.13 Az 1820-30-as években Debrecen irodalmát lényegében Péczely József és a köré csoportosult kollégiumi diákok képviselték. Péczely maga is írogatott, idejétmúlt, gyengécske epigrammákat. Ennél sokkal fontosabb irodalomszervező tevékenysége. Megpróbálta Debrecen irodalmi életét újra bekapcsolni az ún. országos irodalom áramlatába, összekötni a várost, a Kollégiumot a pesti centrummal. Bajza Józseffel, Toldy Ferenccel levelezett, alapító tagja a Kisfaludy Társaságnak, zsebkönyveket szerkesztett, alapítványokat létesített, egyengette tehetséges tanítványai útját stb.14 Eleinte a klasszikus eszmény lebegett a szeme előtt; a latin és magyar verseket tartalmazó, 1828-as Pallas Debrecina kötet zárja le ezt a szakaszt. „Verses iskolai dolgozatok ezek ... a költői mesterség formagyakorlatai" - állapítja meg nagyon találóan Zsigmond Ferenc.10 Hamarosan szakított a klasszicizmussal, a felvilágosodáskori diákköltészet hagyományaival, és a vörösmartys romantika, valamint az almanach-líra alkotásainak követésére buzdította diákjait. A Lant c. zsebkönyv 1832-35 között megjelent négy kötetének versei, novellái valóban ezek utánzásai, eredetiség nélkül. Mintául az Auróra szolgált, a diákköltők Bajza, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Vörösmarty stb. gondolatait, motívumait visszhangozták, költeményeik a biedermeier és a romantikus stílus közismert jegyeit viselték magukon.16 A munkatársak között kevés írói tehetség akadt, alig egy-kettő. A szerzők sorában ott van a pályakezdő Kuthy Lajos, s bemutatkozott Nagy Imre is. A többiek - Baksai Dániel, Ónodi Péter, Szél Sámuel stb. - viszont irodalomtörténeti szempontból jelentéktelen, pusztán helyi sikerekkel büszkélkedő költők, novellisták maradtak.17 A Lant jelentőségét nem művészi rangja adta meg, hanem léte és szemlélete; újra szervezett irodalmi élet bontakozott ki a városban - 40 diák 149 verse, műfordítása és 2 novellája látott napvilágot négy év alatt -, tért hódított a romantika, az újítás szelleme, a „korszellem".18 Péczely diákjai az 1830-as évek végén országos sikerekkel hívták fel magukra a figyelmet. Pap Endre (ő korábban tanult a Kollégiumban) 1838-ban 210
