A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése
faludy Károly, Dobsa Lajos, Obernyik Károly, Degré Alajos, Czakó Zsigmond, Hugó Károly stb. — vagyis a kor népszerű drámaírói - darabjai szerepeltek a műsoron.87 Bemutatták - 1836. október 11-én - Katona József Bánk bánját is.88 Az 1830-as években gyakrabban, a következő évtizedben ritkábban operákat is játszottak: Rossini (A sevillai borbély, A tolvaj szarka, Figaro házassága), Ruzitska József (Béla futása) és mások alkotásait. Egyszer-kétszer balettbemutatóra is sor került. A zenét vagy a társulat muzsikus-gruppja vagy a műkedvelőkből, zenetanítókból összeverbuválódott helybeli zenekar szolgáltatta. A népszínművek, vígjátékok dalbetéteit többnyire Boka Károly cigány- zenekara kísérte. Boka a reformkor leghíresebb cigányprímása, a verbunkos virtuóz interpretátora,- az Arany Bikában muzsikált.89 A zenei érdeklődés fokozódását mutatja, hogy sok családba bevonult bútordarabként a zongora; 1830 óta zongorakészítő mester is dolgozott a városban. 1841-1848 között működött a Hangász Egyesület; hangversenyeket is rendeztek, ezek műsoráról azonban jóformán semmit sem tudunk.90 Telegdi Kovács Lajos iratai között találtunk néhány, 1846-1847-ből származó kottaszámlát: Egressy Béni, Rózsavölgyi Márk, Erkel Ferenc, valamint Strauss, Chopin, Beethoven kompozícióit rendelte meg valakinek vagy valakiknek. Pestről.91 A kóruskultúrát a Kollégium énekkara, a híres Kántus képviselte. Ez idő tájt szervezték újjá, s most már nemcsak a templomi ünnepeken és a temetéseken lépett fel, hanem a városi rendezvényeken, országos vásárokon stb. is. Műsora zömmel egyházi énekekből állt, de bemutatták a Szózatot is, 1846-ban pedig Szotyori Nagy Károly karnagy betanított egy-két magyar népdalt.92 Szotyori Nagy egyébként a korszak egyetlen számottevő muzsikusa. A Nagytemplom orgonistakántora, jól képzett zenész, kiváló zenepedagógus; az említett népdalokat ő dolgozta át karénekre.93 Utazások Hosszú évszázadokon keresztül a külföldi (és részben a belföldi) utazások az egyik legfontosabb kultúraközvetítő csatorna szerepét töltötték be Debrecenben. A múlt század első felében ez a csatorna igen-igen beszűkült. A debreceni kereskedők visszaszorultak a külföldi piacokról, az állami intézkedések komoly akadályokat gördítettek a külföldi utazások elé. A kézműveslegények most már nemigen jutottak túl Kassán, Pesten, Váradon, csak a tehetősebbek között akadt egy-kettő, aki Bécsig, vagy Németországig is elért.94 A fiatal értelmiségiek számára szintén ez volt a végső határ. Telegdi Kovács László le is írta ausztriai és bajorországi utazásának tapasztalatait. Megcsodálta a gazdasági élet és az iskolahálózat fejlettségét, az általános műveltség magas színvonalát, s nagy élményként emlegette személyes találkozását Schellinggel.95 A kollégiumi diákok csak korlátozott számban mehettek a nyugati egyetemekre, de nem Hollandiába, Angliába, - mint korábban - hanem Németországba. Innen a protestáns ortodoxia, a német klasszikus filozófia és Goethe tiszteletét hozták magukkal, de bepillantást nyertek a német természettudomány és liberális történetírás műhelyébe is.96 Legtávolabb a Kollégium leendő professzorai utaztak. Szokásban volt még ekkor is, hogy a megválasztás után és a tanszék elfoglalása előtt hosszabb, párhónapos külföldi tanulmányútra mentek Nyu- gat-Európába, egészen Franciaországig, Angliáig. 208
