A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése
A nevelés egész szemléletét átfogta, átfonta a vallásosság. A Kollégium 1836-os és 1845-ös szabályzatában („Oskolai törvények...") az első helyek egyikén áll: „az igaz műveltségnek legszebb virága és ésszerű és keresztyén vallásosság".9 A vallásos nevelés eszközei a vallási gyakorlat (imádkozások, bibliaolvasás, templomba járás stb.) és a tanórai oktatás. A tantervekben mesz- szemenően érvényesültek a teológiai szempontok, a vallástudomány az elemi iskolákban, a gimnáziumokban és a főiskolán egyaránt uralkodó tantárgy. A tananyag felfelé haladva bővül és mélyül - a kiskátétól a dogmatikáig de tartalmi lényegét tekintve mindvégig azonos.10 A kollégiumi tankönyvek — és valószínűleg az előadások is - a mérsékelt ortodoxia szellemét sugallták. Csak a korszak végén, Zákány József (Kisgyermekek észvallása) és Csécsi Nagy Imre (Tiszta erkölcstudomány) tankönyveiben, továbbá Aranyi István dogmatikai, majd a fiatal Révész Bálint gyakorlati teológiai óráin jelentkezett a század derekán Európa-szerte elterjedt racionalista irányzat.11 Filozófiát csak a főiskolán tanítottak. Külön tanszéke volt a gyakorlati és az elméleti filozófiának. Az elsőn Sárváry Pál, majd Kerekes Ferenc, a másodikon Ercsey Dániel és Vecsei József a professzor. Kerekes filozófiai nézeteiről keveset tudunk; egyéb munkái arra engednek következtetni, hogy a felvilágosodás mérsékelt szárnyának követője. Sárváry kantiánus, Ercsey eklektikus; mindkettőjük határozott törekvése, hogy a német idealista filozófusok - Wolf, Kant stb. - tanait, etikai elveit a valláshoz igazítsák, érveket nyerjenek belőlük a kálvinizmus számára.12 Vecsei a kantianizmus silány változatát reprezentáló Krug nézeteit vallotta magáénak. Mélyen vallásos, elítéli a francia materializmust - ,,a' philosphiának tagadhatatlanul szomorú eltévelyedései"13 -, de egyik hangadója a magyar antihegeliánusoknak is.14 Az egyház láthatóan félt a felvilágosodás deizmusától, Hegel következetes dialektikájától; híven tükrözi ezt Vecsei állásfoglalása. Mind a református, mind a piarista gimnázium tantervében túlsúlyban volt a klasszikus műveltséganyag: a latin és görög nyelvtan, irodalom, az auktorok (Cicero, Phaedrus, Seneca, Horatius stb.), az antik világgal kapcsolatos tárgyak (régiségtan, ókori földrajz, mitológia). A retorika és költészet- tani példák zöme is az ókori klasszikusokból vett idézet.15 Ez nem debreceni sajátosság, a reformkorban hasonló a helyzet az egész országban.16 Az ókori anyag tág teret kapott az akadémiai tagozaton is: a bölcsészeti évfolyamokon görög és latin irodalmat, mineralógiát tanítottak, a teológiai hallgatóknak pedig bibliai archeológiát, ókori egyháztörténelmet, héber nyelvet. A modern világnyelvek közül németet és franciát oktattak az iskolákban, sőt egyidőben az önként jelentkezőknek angolt és olaszt is.17 A német nyelv tanítását magántanítók is vállalták, Ditrich Antal növendékei például 1843-ban nyilvános vizsgán mutatták be tudásukat.18 A magyar nyelvtan alapjait az elemi iskolákban tanították - a különféle ábécékből és a debreceni Magyar Grammatikából.19 A gimnáziumi tantervekből szinte teljesen hiányzik a magyar nyelvtan és irodalom, csupán stílusgyakorlatok és retorikai tudnivalók szerepelnek.20 A főiskolán 1831-ben létesült magyar irodalmi tanszék, a magyar irodalom kötelező tantárgy lett - heti 3 órában - a harmadik éves bölcsészhallgatóknál. Az előadásokon főleg nyelvészeti kérdésekről (helyesírás, a szavak származása, a magyar nyelv eredete stb.) esett szó, bár némi irodalomtörténeti bevezetést is kaptak a diákok.21 A nemzeti érzelmek ébresztgetése, a hazafias nevelés szempontjából kiemelkedő szerepe volt a történelemtanításnak. Magyarország történetéről már 200
