A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban
szövegét. Pálffytól kapott utasítása az, hogy „a tárgyalások kedvező befejezését a maga részéről is siettesse". A Szatmárban összegyűlt kurucokkal ismertették a királyi leiratot. „Úgy látszik, Komárominak sikerült őket megnyugtani". S az utolsó homokszemet is a debreceni főbíró söpörte el a szatmári kiegyezés útjából: „Pálffy a szatmári gyűlésen megnyilvánult békehangulatnak biztosítása végett Komáromit még április 20-án Károlyihoz küldte (ismételten) azzal a figyelmeztetéssel, hogy Ígéreteihez képest gondoskodjék a megegyezés mielőbbi teljes megvalósításáról". A küldetés most is sikert hozott s május 1-én Károlyban akadály nélkül írhatták alá a „békeokiratot", melynek megszületéséért Komáromy György sem tudását, sem energiáját nem sajnálta. Ezt a nagy ügybuzgalmat, hűséget Pálffy a haditanácsnak is jelenti, Locher is nagy elismeréssel ír Savoyai Jenő hercegnek a debreceni főbíróról, akinek érdemeit Eleonóra régens császárnő is méltatta, s Pálffy és Locher munkája mellett Komáromynak is köszönetét mondott.92 Komáromy ragyogó diplomáciájának Debrecenre vonatkozó eredményességét vagy káros voltát nem vizsgáljuk. Csupán azt emeljük ki, hogy az 1715. évi országgyűlés 108. törvénycikkében elismerte a szabad királyi városi jogot, s ettől kezdve követük ott ülhetett az országgyűlésben. Persze éppen ez az állapot nem odázhatta már el a bécsi törekvést, s a kálvinista Debrecen helyet kell adjon a katolikus templomnak, sőt még a ferenceseket is be kellett engednie : ez a törvényben meghatározott feltétel volt.93 Komáromy György számára a szatmári kiegyezés feltétlenül szép gyümölcsöt termett. A főbíró továbbra is alispán; 1717-ig. Fia - Komáromy (III.) György - pedig Békés megye alispánja lett.94 De a hivatalok mellé jelentékeny birtokok tulajdonosaivá is váltak. Adomány, vagy vétel útján az övék lett részben, vagy egészben: Kóly, Ottomány, Szovát, Bodóháza, Tetétlen, Köteles stb.95 Ehhez még hozzátehetjük: Komáromy (III.) Györgyné, kisrhédei Rhédey Juliánná 1761-ben bekövetkezett halála után fiának, Komáromy Imrének jutott az a „69 1/2 ... aranyat nyomó Muncziás Arany Láncz", melyet a „dicsőségesen országlott Hatodik Károly Császár Király eö Felsége ... Néhai idősb Comáromy György Urunknak, Nagy Atyánknak kegyelmesen adott". Az aranyláncot ereklyeként a legidősebb fiú örökölte.96 Tudjuk, hogy tanulmányunk nem jelentheti a téma teljes, minden részletre kiterjedő feldolgozását. Ahhoz, hogy minden kérdést teljes összefüggésében részletesen elemezzünk, monográfikus feldolgozást kellene végeznünk. Különösen vonatkozik ez Debrecen népe magatartásának, a vagyonos polgárság anyagi viszonyainak, cselekedeteik összetevőinek bemutatására. Munkánkkal valójában az volt a célunk, hogy e kérdések vizsgálata irányába felkeltsük az érdeklődést, s hogy néhány, már ma is jól értékelhető kérdésben állást foglaljunk. A debreceni, a Ráday, a Károlyi levéltárban és más gyűjteményekben folytatandó további kutatások adhatnak csak kielégítő feleletet az általunk felvetett és számos más, városunk története szempontjából alapvetően fontos probléma helyes és teljes értékelésére. 20
