A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
1813. év 171 db ebből kanca 87 db 1824. év 108 db ebből kanca 42 db 1831. év 78 db ebből kanca 31 db 1832. év 75 db ebből kanca 32 db 1833. év 94 db ebből kanca 36 db 1834. év 90 db ebből kanca nincs megadva 1838. év 123 db ebből kanca 51 db 1839. év 119 db ebből kanca 46 db 1842. év 141 db ebből kanca 67 db 1843. év 151 db ebből kanca 70 db 1844. év 123 db ebből kanca 64 db 1846. év 172 db ebből kanca nincs megadva 1847. év 176 db ebből kanca 75 db 1849. év 142 db ebből kanca 68 db 1850. év 151 db ebből kanca 74 db A tenyésztés érdekében azt a ménest is megfelelő ménekkel kellett ellátni. 1797-ben még arról értesülünk, hogy a Károlyi-féle mént az ohati külső akol- ban 15 db harmadfűre menő csikóval összecsapják.102 Ennek következtében a szaporulat esetleges. Csak 1804-ben fordítanak tudatosabban gondot a „jó féle lovak" tenyésztésére, ugyanis a katonaságnak remondákra (katonaság részére nevelt ló) és ménekre van szüksége,103 ezért ménlovakat Mezőhegyesről szereznek be. Ezeket aztán két-három évenként cserélték. A lovakat egyébként együtt járatták a gazdák a gulyákkal, s adataink arról tesznek tanúságot, hogy egy-egy gulya mellett általában 200-250 lovat legeltetnek. 1830 körül még alig van a gazdáknak külön ménese.104 Ekkor még alkalmasabbnak tartják a nemesítés szempontjából a lovakat a gulyákkal együtt járatni. A Helytartó Tanács viszont 1837-ben olyan rendeletet hoz, hogy Debrecen városa köteles „az ohati pusztán nemesebb fajú lovakból álló ménest tartani", mivel a tapasztalat szerint az azonos fajtájú lovak „a magok fajtája- beli csődörökkel párosíttatva lassanként elaljasittatnak".103 A Város Mezőhegyessel épített ki legjobb kapcsolatot s a méneket általában ott vásárolták. A gazdák gulyák mellett járó méneseibe 20 pírt lefizetése mellett biztosítanak a „lejendő nemesítésre" jó erőben levő használható méneket.106 1843-ban a mezőhegyesinéi előnyösebb ajánlatot kapott a tanács Kis Kágyáról, ahol Lónyai József kamarás küldöttségüknek nem csupán az eladó méneket, de lónemesítő intézetét is igen nagy készséggel bemutatta.107 A bemutatott méneket nagyságra, erőnlétre tenyésztésre alkalmasaknak és egészségeseknek találták ugyan, szőrük ellen azonban kifogást emeltek, így a vásárlás meghiúsult. Ezt követően Esztárban, Somlyón, Zsibón is kísérletet tettek. Zsibón báró Wesselényi Miklós uradalmában félvér angol ménlovat találtak, de a hátulját gyengéllették, az árát, 160 aranyat pedig sokallották. Bonchidán gr. Bánffy József birtokán erdélyi eredetű méneket találtak, de azoknak feje nem tetszett, majd Mocs-on a vásárban sem találtak alkalmas méneket, végül Bélden, gr. Béldy Béla lovai közül választottak ki egy angol félvér mént, s 600 pft-ért megvásárolták.108 A tenyésztés alapjául tehát a méneket tekintették, s azok elhelyezésére a város Ohatot jelölte ki, s a fedező mének mellé ún. próbacsődörök beszerzését is szükségesnek tartotta.109 Végül is 1850 körül ismét visszatérnek a mezőhegyesi ménekhez, miután ezeket tartották mindenféle szempontból a legalkalmasabbnak. 176
