A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
sok helyen nincs, ahol pedig van, ott az állatok egészségének megóvása érdekében mellőzzék a folyókról, kopolyakutakból (ásott, gödör kút) való itatást és az ásott jóvizű kutakból itassanak. A sok új rendelkezés természetesen a gazdák ellenállásával találkozott, de miután lassan maguk is látták a jó ivóvíz, s a kisebb csapatokban való legeltetés előnyeit, kezdték az új módszereket nem csupán tudomásul venni, de alkalmazni is. Az ésszerű újítások nehezen ugyan, de kiszorították a maradi felfogást, s arra törekedtek, hogy a Hortobágynál minél jobban értékesíthető minőségű állatállományt neveljenek. Gulya Homályos feljegyzések már a XVIII. század elejéről utalnak Debrecen város gulyájának létezésére. Az 1706. évi városgazdái számadás 167 ökör dolgáról ad számot, amely szerint Dobozi István úrnak eladott a város 66 ökröt, 87 darabot Veresmarti János perceptor vásárolt meg, de árának 2248,70 forintnak megfizetésére egy évi haladékot kért. Pósalaki úrnál van egy ökör, két ökröt eladtak, hét megdöglött, négy ökör megvagyon. Ennyi ökör együtt már egy jó nagy gulya. A város gulyájáról 1737-ben értesülünk ismét, s nagyon tartja magát az az elképzelés, hogy mind az első ménes, mind az első gulya bitang jószágokból keletkezett, amelynek a város fogta pártját, feltehetően a nagy pestis járványok idején, mint 1739-ben is mag nélkül elhaltak hagyatékából összegyűlt állatokat mintegy 59 darabot gulyává alakította, amely nem sokára egy sőre és egy vegyes gulyává alakult. A gyakori betegség, dögvész miatt 1737-1753-ig 654 db szarvasmarha veszett el döggel, vagy farkas által a város gulyáiból. 1747-ben a létszám egynegyede, 1750-ben csaknem egyhar- mada pusztult el hasonlóképpen. A város fölött gazdasági felügyeletet gyakorló Szepesi Kamara 1783 őszén a nagy szárazságra való tekintettel főleg a takarmányhiány miatt úgy intézkedett, hogy a város adja el gulyáját, amit a debreceni mészáros céh 3060 magyar forintért meg is vett az Elepen levő három kazal szénával együtt/*6 Ekkor hosszú időre megszűnt a város gulyatartása. Majd 1880-ban szervezték meg ismét most már a törzsgulyát, s csak jóval később, intézkedtek Mátán az ún. Kisálomzugi tenyészbika-telep felállításáról. Míg egyik oldalról a városi gulya állományát vizsgáljuk, nem szabad elfeledkeznünk a jóval nagyobb számú 10 gulyáról, amelyekben a gazdák jószágaikat őrizték az évről évre fogadott pásztorok heted, nyolcadmagukkal, vagyis hat-hét-nyolc bojtárral, a jószág számának megfelelően, mivel egy-egy gulyában átlagosan ezernél kevesebb marhát aligha találunk. Ha a lovakat is hozzászámítjuk, nyugodtan rögzíthetjük, hogy egy-egy gazdaság gulyájában kb. 1200-ra menő számos állat legelt. Az alábbiakban néhány évre vonatkozóan számarányokban is igyekszem képet festeni az állományról, amely az 1700-as évek végétől némi ingadozással szinte állandóan tartotta magát, attól függően, hogy a legelő milyen nyaralási lehetőséget biztosított a jószágnak, mert az extenzív jószágtartás teljesen ennek függvénye volt/*7 169
