A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
kát maguk között felosztják, vagy egy-egy napszámost állítanak maguk helyett, esetleg a város által „állított napszámosat megfizetik. Debrecen Város Tanácsának figyelme épp a legelőbérből eredő jövedelem növelése érdekében arra is kiterjedt, mint 1842-ben kelt jelentéséből megtudjuk,37 hogy az országos vásárok idején tartandó vásárokon és hídivásárokon „a folyóbeli kaszáló" a Hortobágyon bérbeadható, a bérösszeg lábasjószágonként naponta 4 kr. lehet. A pusztai legelők biztonsága egyébként is sok kívánnivalót hagyott. A gyakori tilalmak ellenére egyre szaporodott a tilalmas legeltetések száma, s ezek alapján a hatósági személyek és pásztorok közötti kemény összeütközés, amint azt Barcza Károly mátai biztos 1844. évi jelentéséből megismerjük:38 Egyik ellenőrző útja során, amikor Balogh Bálinttal, a városnak mátai pusztára melléje rendelt katonájával azt tapasztalta, hogy Bike Jakab balmazújvárosi gulyásszámadó, Dobi, Prém és Bike Péter nevű bojtáraival gulyáját a debreceni földre, a Nyíró laposára és a Szálka híd-ig hajtotta. A hátaslovon odaérkező katonát, aki tilosban legeltetés miatt a számadót meg akarta zálogolni, a számadó és bojtárai nagy erős botokkal lováról leverték, és úgy összetörték, hogy megmaradása is szinte bizonytalannak látszott. Ezek alapján kérte Debrecen városa Szabolcs megye támogatását és a tilalomrontó, kártévő pásztorok megbüntetését. A gulyajáró legelők nagysága, amely 1861-ben területek szerint elkülönül, a sok gond és probléma ellenére alkalmas volt jószágtartásra, legeltetésre :39 Máta 26 610 hold 1463 öl Zám 12 269 hold 61 öl Ohat 8 952 hold (erdő kivételével) 47 831 hold 1524 öl, amelyeket jól elkülöníthető járásokra osztva úgy igyekezett hasznosítani, hogy az állattartóknak és a városnak is jövedelmező legyen. A század közepére joggal támadt elégedetlenség Debrecen város polgárai között, mert a birtokjogok rendezése, — jóllehet az országban már megtörtént - itt még sok visszaélésre adott alkalmat. Az, hogy némelyek viselik a közadókat, részt vállalnak a Tisza-szabályozás végrehajtásában, aránytalanságot jelent azokkal szemben, akik minden teher nélkül legeltethetik jószágaikat.40 „Nincs hely talán az egész miveit világon, hol megeshetnék, a mi folyó évben is történt városunkban, hogy ötvennél több oly egyén, ki a közadózást is el bírta kerülni és városunk területén semmi joggal nem bir, 2569 darab juh- val bitangolta közös legelőinket". El kell érni, hogy mindenki jogosan hasznát vegye annak, ami az övé, mivel nem tartható tovább az a törvény és igazság nélküli állapot, hogy sokan jogtalanul „többeknek kárával gazdagodjanak". Ezért a debreceni gazdák 910 aláírással jogaik orvoslására a királyi Helytartó Tanácshoz folyamodnak, s kérésük részletes ismertetéséből Debrecen félszázados legelőgazdálkodására derül fény. A gazdatársadalom nagy megütközéssel és élénk tiltakozással fogadta azt a tanácsi határozatot,41 amely úgy rendelkezett, hogy a magyar juh és birka részére kiadott 6000 holdat a Hortobágy folyón inneni területen nem bővíti, az ökörcsorda 3500 holdas járását meghagyja. A Hortobágy folyón túli 30 500 165
