A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban
névszerint is ismerünk - huszárok: Pikó Demeter, Pap Istók, Török Péter és talán Ocskay László is, akik báró Ebergényi László mindvégig hű császári tábornok - Károlyi Sándor rokona, majd Pálffy főparancsnok helyettese és a szatmári békekötésnél szereplő tiszt seregéből szöktek meg.76 De nemcsak ezekhez a katonákhoz viszonyulnak így Debrecen vezetői. Már láttuk mi a véleményük az egész felkelésről, a seregről és ez a vélemény később sem változik. Már meghódoltak a fejedelemnek, amikor 1703. augusztus 3-án ezt jegyzik be a város jegyzőkönyvébe: „Ezen a napon a városban a talpasság katonaság . . . dúlt, prédáit..." - bizonyára -, „Kiváltképpen a városunkbeliek, kik kuruttzá lettek. Ha idő lészen valaha reá, méltó némelyekről megemlékezni."77 Még 1705 októberében is így jellemzik a kurucokat: „Méltóságos General. Károlyi Sándor ur Ű Nagysága hadai, u. m. Gencsi Zsigmond, Nyúzó Mihály, Ká- rándi Mihály .. . kapitányok ezerei és sok elegy-belegy katonaság... otthon tekergők, és ittvalók is sok csavargók a városnak estenek".78 Nem érdektelen emellett az sem, hogy a kuruc vezetőkhöz miként viszonyultak. Elsőnek talán azt az esetet említsük, ami alig-alig méltó a vallásos Debrecenhez. „Majos István kapitány úr a bélfenyéri harczon sebbe esvén, ide hozatott, és Csabay Mihály házánál meghalt; és die 13. (1703.) a nagy temetőbe eltemettetett nagy pompával, s harangszóval, mely máskint szokásban nem volt, de kénytelenek и oltunk vele.”‘° A többi vezetőhöz való viszonyuk? Már fentebb láttuk, hogy a király követei, Pálffy tábornok, mindig Komáromy György házában nyertek elhelyezést. Nos, 1703. augusztus 3-án gr. Bercsényi Miklós, immár kuruc generális szállt meg Debrecenben; de nem Komáromynál, Baranyi Mihálynál kapott szállást.80 Igaz, Baranyi Bihar megye másodalispánja,81 de szeptember 5-én már Dikó Péternél szállt meg a tábornok, olyan polgárnál, aki édeskevés jelentőséggel bírt Debrecen életében.82 Károlyi Sándor az egyedüli kuruc tábornok, aki Komáromy vendéglátását élvezi, akivel igen szoros kapcsolatot tartott mind Dobozy István, mind Komáromy György.83 Még ebben az esztendőben igen fontos tisztségre szemeli ki Debrecen vezetőjét Rákóczi fejedelem. 1703 végén megüresedett Bihar megye első alispáni széke,84 s a jelölt Dobozy István debreceni főbíró. Azonban Dobozy a tisztséget nem vállalja. Komáromy György népszónok és Diószegi Sámuel tanácsnok felkeresik a fejedelmet és kérik, hogy tekintsen el Dobozy személyétől, mert „két tisztséget nem viselhet". A követek már úgy térnek vissza, hogy közlik Rákóczi döntését; ebben az esetben az alispánságot Komáromy Györgynek kell „felvállalnia". Időt is nem engedett. . . meg kellett Ö Kegyelmének a Vize-Ispánság tisztire esküdni . . Z'85 Mint ahogy teljesen fölösleges lenne kérdőjelezni a szabad királyi városi jog elnyerésének jelentőségét, továbbá azt a tényt, hogy Debrecen rendkívül komoly anyagi bázist jelentett a szabadságharc számára,80 éppúgy kételyeink vannak viszont a patrícius Debrecen igazi, őszinte álláspontját illetően. Az eddig elmondottakhoz: miként a Diploma Leopoldinum, Rákóczi fejedelem is Erdélyhez tartozónak tekintette Debrecent. De meghívták a szécsényi országgyűlésbe. Debrecen képviseltette is magát Diószegi Sámuel és Monori Pál követekkel. A főbíró Dobozy István csak később érkezett, nem hivatalos küldöttként: a fejedelem „udvarlására".87 Ismeretes, hogy ekkor jött létre a Conföderatio, melyhez az erdélyi fejedelemségnek nem kellett csatlakoznia. Úgy tűnik azonban, hogy Debrecen hova2 Évkönyv 1974 17
