A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján
tés vonható le, mint amennyire jelen dolgozatunkban vállalkozhatunk. Megállapíthatjuk belőle például, hogy a debreceni vásárokon árusításra került iparcikkek mintegy egyharmadban Debrecenből magából, az itteni és a közvetlen környékbeli (Böszörmény, Hadház, Szoboszló) műhelyekből kerültek ki, illetve helybeli kereskedők közvetítésével jutottak a vásárra. A saját termékeiket árusító mesteremberek mellett igen nagyszámú volt a kereskedő. A XVIII-XIX. század fordulójának debreceni vásárain megjelenő és ott árusító kereskedők az ország északkeleti, északi és északnyugati részéről, illetve az ezekkel a részekkel határos Alsó-Ausztriából, Morvaországból, Lengyelországból és Galíciából kerültek ki. A bemutatott kimutatás jól ábrázolja, hogy a debreceni vásárokban milyen nagy számban jelentek meg és ebből következően milyen nagy szerepük volt a szepességi, a gömöri, a tokaji, a kassai kereskedőknek, illetve mestereknek. Ha az árucikkek felől nézzük meg a kimutatást, azt állapíthatjuk meg, hogy a mindennapi élet szükségleteit biztosító áruk mellett a kényelmet, a fejlettebb életmód megkívánta „luxus cikkeket" árusító kereskedők és készítő kézművesek is megtalálhatók voltak. Debrecen vásárkörzetének nagysága a szomszédságában levő helységek vásárait háttérbe szorította, jelentéktelenné tette. Legtöbbjük a debreceni vásár kiegészítő árusítási vagy vételi alkalma volt csak, a debreceni vásárokra jövő vagy a debreceni vásárokról már hazafelé menő árusoknak és vevőknek egyaránt. Akárcsak Derecske esetében is, ahol Osuáth Pál még 1875-ben is panaszolta, hogy „az iparra jótékony hatással volna a hétfői napon eső heti vásárja, de a vásár Beretyóújfalu, kivált pedig Debreczen miatt eléggé ki nem nőhette magát".32 A debreceni piac- és vásár nagyságát, kiterjedt vonzáskörzetét egy, az árusítás módjában differenciáltságában is megmutatkozó tényező, a vásárterek specializálódása is megmutatja. Ahogy az az idézett lajstromból is szépen megállapítható. Erről a jelenségről írta Mendöl Tibor, hogy „Debrecenben a piac részekre bomolva és árucikkek szerint specializálódva a nagy- városias maggal szomszédos kis terekre és utcaszakaszokra szorult". '1 Ez a folyamat a XVIII-XIX. század fordulóján már javában tartott Debrecenben. Külön figyelmet kell szentelnünk a lajstromból is kiolvashatóan a XVIII-XIX. század fordulói debreceni vásárokon nagy számban megjelent közvetítő kereskedelmet (nagykereskedelmet) folytató örmény kereskedőkkel. Különböző történelmi feldolgozásokból jól tudjuk, hogy a török hódoltság védszárnyai alatt, a XVI-XVII. században kereskedelmünket jelentős mértékben magukhoz ragadták a török világban kereskedő életmódot folytató különböző dél-európai népek (görögök, szerbek, macedónok stb.). Mellettük legjelentősebb kereskedőelem az örménység volt. Jellemző, hogy az örmények fő telephelyükről, az erdélyi Szamosújvárról is többen jöttek a debreceni vásárokra. Kádár József, Szamosújvár helytörténésze írta róluk, hogy „az örmények legnagyobb része kereskedő. Ma leginkább hízott marhákkal, disznóval kereskednek. Egy része kalmár, nagy és kis boltos, sátoros és vándorkereskedő. Összejárták az ország összes vásárait, sőt külföldre, főleg Bécsbe is gyakran elmentek".34 Különösen ez a mozzanat világít rá kereskedelem-, áruközvetítő szerepükre. Debrecenben is, másutt is nemcsak árultak, hanem vásároltak is, hogy más vásárokon továbbadhassák az itt vásárolt árut. Az örményeken kívül már ekkor számottevő kereskedőréteg volt a debreceni vásárban a zsidóság is. Csak egy részük volt debreceni, többen közülük az ország más részeiből, a közeli Hadháztól Pestig valók voltak. A görög kereskedők 141
