A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban

Meghódolt tehát Debrecen, s ennek erkölcsi és végeredményben hosszú ideig anyagi hatása is jelentős, de jeleznénk, hogy 1704. január elején, amidőn Löffelholz is sarcot kíván a várostól, nemcsak a fejedelemhez küldenek követeket, hanem a tábornokhoz is, s a jegyzőkönyv tanúsága szerint a meghódolás gondolata foglalkoztatja a tanácsot: „Magunk kezében fegyver semmi, azzal az ellenség ellen (ezúttal rácok a császáriak oldalán. Kiemelés Sz. I.) nem állhatunk, elfutnunk nehéz, meghódolnunk nem engedtetik."°8

De ne következtessünk és ne ítéljünk elhamarkodottan. Debrecen igazi arculatának, a szabadságharchoz való viszonyának megítélésében számos vélemény íródott már le.

Vajon ezek a nézetek reálisak-e? Szűcs István magát a szabadságharcot meggondolatlan, előkészítetlen, eleve reménytelen, tehát szükségtelen lépésnek tartotta. Nyilvánvaló, hogy a kérdésben elfoglalt álláspontja is ellentmondásos- amint erre fentebb már utaltunk is.59 Thaly Kálmán aztán minden babért Debrecennek adna, s válogatás nélkül keveri össze a város vezetőit a debreceni kurucok vezetőjével, sőt a város környékén bujdosó kuruc katonákkal. Időben nem sokkal Thaly Kálmán után (1894-ben) Géresi Kálmán magyarázta és értékelte Debrecen és a Rákóczi-szabadságharc viszonyát: „Debrecen városának tanácsa a Rákóczy mozgalmak első híreit nem fogadta meggondolatlan elragadtatással . . . Hagyományos óvatossága szerint. . . biztosította magát minden oldalról. És ezután: „nemcsak a helyzet kényszerűsége ... de más helyi okok is voltak, amelyek Debreczen városát épen ezen hetekben még hajlandóbbá tették határozottan a mozgalomhoz állani.”61 Véleményét Debrecen kuruc voltáról még hatványozza: „Debreczen városa egy hónap alatt kuruczczá lett. . . Ettől a naptól kezdve a szatmári béke megkötése napjáig Debreczen a kurucz háborúkban elsőrangú szerepet visz, épen olyan hűséggel és áldozatkészséggel ragaszkodva a fejedelem és a haza ügyéhez, mint a milyen szilárdsággal és erélylyel sürgette 1711-ben a reménytelenség kitüntével a békességet."62 Hasonló igazságok és ellentmondások - vagy elfogadhatatlan álláspontok Zoltai Lajosnál: „A város polgársága rendületlenül hü maradt Rákóczihoz és a nemzeti ügyhöz - kezdettől végig. Az első szabad királyi város, amely hűséget esküdött a fejedelemnek."63

Balogh István már nem foglal ilyen egyértelműen állást a város elejétől mindvégig tartó nagy hűsége mellett, inkább azt a taktikázást, kényszerű állapotot mutatja be rendkívül gazdagon illusztrálva, amit valójában cselekedett.6'* Aztán megint csak az a „felemás" értékelés kap hangot, melynek már korábban gyakran lehettünk tanúi: „A debreceni tanács . . . eleinte bizalmatlansággal nézi Rákóczi mozgalmát is", de ezután: „eggyé vált a felkeléssel, Rákóczi eszméit magáévá tette."m

Az utóbbi időben a város hűségét óvatosan megfogalmazó állásponttól, a- helyenként talán ellentmondásoktól ugyancsak nem mentes - határozott elmarasztalással is találkozhatunk.66

A patrícius-cívis Debrecen állásfoglalásáról, magatartásáról eddigelé - úgy érezzük - Esze Tamás mondta a legreálisabb véleményt, melynek végső következtetését ő maga úgy fogalmazta meg, hogy a patrícius Debrecen muszály kuruc volt,67 éppúgy, mint a csatlakozott köz- és főnemesek nagyrésze - tehetjük hozzá.

De vajon igaz-e ez az állásfoglalás, vagy legalábbis megközelíti-e annyira a valóságot, hogy a patrícius Debrecen hűségéről ne lehessen beszélni semmiféle romantikus lokálpatriotizmus alapján sem?

15