A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Gazdag István: Adalékok a debreceni kalapos céh történetéhez (1766-1848)
vándorlás által oly zavarók is jöhetnek, kik a közcsendet felháborítják",35 írták válaszlevelükben. A továbbiakban arról is tájékoztatást adtak, hogy a temesvári és aradi testvércéhek hasonló nehéz problémákkal küzdöttek, ezért célszerűnek tartották és javasolták a velük való kapcsolat felvételét. Egy dátum nélküli - pesti kalapos mesterektől indított - körlevél szintén a mesterek szoros, egységes fellépését szorgalmazza a legényekkel szemben. A körlevél szerint több mint 20 céh panasza arra késztette a Helytartótanácsot, hogy a legények szabadságát korlátozza.36 A céhek felismerték a vándorlás jelentőségét a legények szervezkedésében, hiszen a leendő mesterek vándoréveikben bejárták az egész országot, vitték a híreket, kapcsolatot teremtettek a különböző városok céhmunkásaival, elősegítették annak a közös sorsnak a felismerését, hogy a mesterek mindenütt egyre rosszabb munkafeltételeket biztosítottak munkásaiknak, gátolták azok mesterré válását. A vándorló legények egységét kétségtelenül az is elősegítette, hogy általában a szegénysorsúak voltak kénytelenek útrakelni, mert a vándorlás alóli felmentést csak a vagyonosabbak, vagy a mesterekkel rokoni kapcsolatban levők érhették el. A debreceni kalaposcéh akkorra érkezett el a céhes szervezkedés fokára, amikor a céhrendszer már elavult és gátolta a gazdasági, társadalmi fejlődést. A céh közel 100 éves történetének csak néhány jellemző vonását mutattuk be azzal a szándékkal, hogy betekintést kapjunk egy szabad királyi városban működő kislétszámú céh termelési struktúrájáról, értékesítési gondjairól és éleződő belső ellentmondásairól. JEGYZETEK 1. A legújabb irodalomból kiemeljük Eperjessy, 1967., Komoróczy, 1971., Komoróczy, 1974. 2. Zoltai, 1938., Szűcs, 1871. 648. 3. HBmL. IV. A. 1011/m. 35/1786. 4. Uo: 5. TREL. Egyháztanácsi jegyzőkönyv, 1764. 79. E fontos adatra Mervó Zoltánná hívta fel figyelmemet, amiért ezúton is köszönetét mondok. 6. Eperjessy, 1967. 110-121. A kálvinista Debrecen és Bécs viszonyát szélesebb alapon tárgyalja Révész, 1966. 7. HBmL. IV. A. 1011/m. 35/1786. A kalaposok kérésével kapcsolatban a kalmárok álláspontja a következő volt: „... Miskolci, késmárki, s más városbeli Manufaktúrákból venni szokott kalapokkal pótolják csak, kéntelenségből tanult mesterségek csonka- ságát... az instansok magok manufaktúrája által elegendő provisiót közönségnek nem tudnak biztosítani." HBmL. IV. A. 1011/m. 35/1786. 8. HBmL. IX. 13/7. 1813. jan. 13. 9. Uo: 1838. jan. 27., A kalaposcéh kiváltságlevelének 28. cikkelye kimondta: .......semmiképp meg nem engedtetik, hogy azon vidéki mesterek a helybélieknél szinte találkozó Portékákat a Vásáron kívül is árulyanak..." HBmL. IX. 13/1. 10. HBmL. IX. 13/7. 1790. jan. 31. „Sz. Kir. Debrecen Város főbírája és Tanácsa a Kalapos Mesterek Társaságának helyes instantiójukat meghallgatás és méltó tekintetbe vévén a nekünk bemutatott cikkelyeket megvizsgálván, azt ide fejjebb leirt formában helybenhagyjuk." HBmL. IX. 13/7. 1792. febr. 20. 11. Sütő, 1942., HBmL. IX. 13/7. 12. HBmL. IX. 13/7. 1799. jún. 14. 13. Uo: 1805. jan. 11. 14. Uo: 1809. febr. 7., 1810. jún. 26. 15. Uo: 1811. jan. 28. 16. Uo: 1812. okt. 19. 17. HBmL. IX. 13/1. 1817. szept. 14. 18. Uo: IX. 13/7. 19. 1789-ben a classificatió csak süvegeseket sorol fel, a két kalapkészítőt a céhetlen em132
