A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Gazdag István: Adalékok a debreceni kalapos céh történetéhez (1766-1848)
ADALÉKOK A DEBRECENI KALAPOS CÉH TÖRTÉNETÉHEZ (1766-1848) Gazdag István A debreceni céhipar történetének monografikus feldolgozásával még adós a szakirodalom. A városban és a Tiszántúlon fontos szerepet játszó céhek életére bőséges utalásokkal találkozunk a céhipar országos történetét feldolgozó művekben, tanulmányokban és a város történetét tárgyaló munkákban. Megjelent néhány debreceni céh monografikus feldolgozása is.1 A város gazdasági és társadalmi fejlődését sok szempontból befolyásoló céhipar átfogó történeti feldolgozását azzal tudjuk leginkább elősegíteni, ha résztanulmányokkal igyekszünk tisztázni az egyes céhek működésével összefüggő fontosabb gazdasági, társadalmi kérdéseket. Ebből a felismerésből kiindulva teszünk kísérletet a debreceni kalapos céh története egy szakaszának bemutatására, az első kalapos műhely létrehozásától (1766-tól) a szabadság- harcig. A debreceni céhipar kezdete a XIV. századig nyúlik vissza. A kalap, illetve süvegkészítés első nyomaival a XVI. században a szűcs céh tevékenysége kapcsán találkozunk. Később ebből a céhből kiváltak a süvegkészítők, és a gombkötőkkel együtt alakítottak céhet.2 Az igények növekedésével párhuzamosan a lakosság öltözködésében is további differenciálódás ment végbe, ennek eredményeként a XVIII. században a süveg mellett megjelent a kalap, „... minthogy a fekete süveg viselését ezelőtt mintegy három esztendőkkel (1783-ban G. I.) többnyire az emberek elhagyták és a német kalapot kezdték el viselni".3 Ezzel városunkban megnyílt egy új szakma megteremtésének lehetősége. Az első debreceni kalaposmester Ráczkevei (Ráczkevi) József 1766-ban kezdte meg a kalap készítését. Kollégiumi tanulmányait betegsége és szegénysége miatt félbe kellett szakítania és elment kitanulni a kalapos mesterséget. Pozsonyban inaskodott, majd hat évig külföldön tanulta a szakmát. Ezután tért vissza szülővárosába, Debrecenbe és „ ... némely érdemes és bölcs jóakarómnak, kik ezen Nemes városban különféle mesterségeknek felállításában szívesen munkálkodnak, ezeknek javulásukból megmaradtam és segítségek által (mert magamnak amivel elkezdhessem sem volt) sok költséggel járó Mesterségemet folytatni el is kezdtem".4 A jóakarók egyike a debreceni református egyház volt, amely 100 Rft. kölcsönnel segítette a mester indulását. A támogatás okára nézve az egyháztanácsi jegyzőkönyv 1764. szeptember 23-i bejegyzése támpontul szolgál: „Kalaptsináló Ráczkevi Józsefnek adódik intereszre 100 Rft. úgy mindazáltal, hogy nemtsak jó obligátoriát adjon magárul, hanem esküit Kasay György uram fog reája vigyázni, mint fogja magát viselni és mint 121