A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
a politikai hajsza Domokos ellen, akit ennek ellenére 1780-ban ismét megválasztottak polgármesternek. Domokost ezidőben már a Tiszántúlon szerveződő református főúrinemesi ellenállás szellemi mozgatójának tartották. Az udvari körök bizalmatlanságát a vele foglalkozó ügynöki jelentések még csak fokozták. A türelmi rendelet kihirdetése a szenátus önbizalmát csak erősítette, és 1782-től 1785-ig egyfolytában őt választották meg főbírónak. A város vezetősége - és főleg Domokos - ellen titokban éveken át folytatott vizsgálat eredményeként, 1786. elején az árvapénztár ügykezelése körüli hiányok ürügyén királyi paranccsal Domokost elmozdították a főbíróságtól és helyét nem választás, hanem kinevezés útján töltötték be. A város privilégiumán esett sérelem - mivel Domokos ügyében a tiszántúli protestáns főnemesek, világi urak is közben jártak, 1790-re már országos politikai üggyé vált. Szűcs, 1871. 793. 806., 809., 811-812. HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. márc. 24. 1828-1829. sz.; márc. 27. sz. nélkül; Révész, 1966. 63. sköv. 35. A határozat két szempontból is fontos. Kiemeli — ha nem is hangoztatja a vallási vonatkozást - hogy a város kiváltságait milyen sérelem érte, azzal, hogy a hat katolikus szenátori állás mennyire nincs arányban a város katolikus népességének számával. Azt is hangsúlyozni kívánta, hogy a városnak szabadsága van kir. biztos jelenléte nélkül is tisztújítást tartani, azért tűzte ki előbbre a restauráció napját, hogy lehetetlenné tegye a kir. biztos megjelenését. Ez sikerült is, a tisztújítást - évtizedek óta először - a kir. biztos felügyelete nélkül tartották meg. HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. ápr. 30. 2264.; IV. A. 1011/m. 1790. ápr. 30. 36. Ez a javaslat a választott hites közönség több évtizede hangoztatott sérelmét volt hivatott orvosolni. Az igazsághoz tartozik, hogy a testület súlyának csökkenését nem királyi parancsok által rendszeresített kinevezési rendszer okozta, hanem a szenátus mindjobban fokozódó arisztokratizmusa is. Ezekben a hetekben a plebejus mozgalom állandóan hamu alatt izzó parazsa újból fellángolt. HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. máj. 1. sz. nélkül. 37. Meszena polgármester valót állított, - az emlékirat általános gyakorlatnak mondja — amikor a református vezető emberek előzetes titkos megállapodásáról beszélt. A debreceni református egyház vezetői március 24-én a konzisztoriális háznál összegyűltek, „mint hajdan és ott állapították meg a városi tisztujitásnál követendő rendet". Barcsa, 1908. II. 29. A Meszena-féle tiltakozás jegyzőkönyvi szövege és az emlékirat idevonatkozó része feltűnő tartalmi egyezést mutat. Meszena tiltakozása érthető, ő is 1775-ben és kinevezés révén lett szenátor. Az ülés lefolyására HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. 2314. sz. 38. A vitának a jegyzőkönyvben megörökített lefolyása másként is tanulságos. A magisztrátus az évtizedek óta elszenvedett sérelmek egész sorát tekintette önkényesnek és törvénytelennek. Ezek között a II. József által 1787-ben felállított, rendőri feladatokat ellátó városkapitányi hivatal csupán egyik, és nem is a legfontosabb volt. A communi- tás javaslata saját jelentőségének emelését célozta, a kinevezett szenátorok egyike sem volt a vál. hit. közösség tagja. Most ez jó alkalom volt annak kimondására, hogy aki e nagyobb testület tagja nem volt, ne is kerülhessen be a szenátorok közé. 39. A tisztújítás ilyen részletes és szinte szertartásszerű megrendezésével a magisztrátus tudatosan tiltakozni akart az évtizedek óta gyakorolt jogcsorbítás ellen, s egyúttal precedenst kívánt teremteni a jövőre, s egyben biztosítani magát a felsőbb helyek beavatkozása ellen. Előre látták — ami be is következett - hogy eljárásukat később igazolni kell. Domokos Lajos levelét teljes terjedelmében közölte Szűcs. 1871. 824., eredeti szövege HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. 2371. sz. Az emlékiratnak nincs igaza abban, hogy a tisztújításnál a katolikusokat mellőzték volna. A polgármestert és a két szenátort, miután lemondásukkal a kinevezés törvénytelenségét elismerték, újra megválasztották szenátornak. Az viszont igaz, hogy a tizenkét tagú szenátusnak csak ez a három katolikus tagja volt, tehát a korábbi állapothoz viszonyítva - amikor felét tették a tanácsnak — alaposan kisebbségbe kerültek. A szertartás részletesen leírva. HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. máj. 3. sz. nélkül. 40. A helytartótanács leiratára szánt választervezetet - ez még nem került elő - felküldték a Budán tartózkodó követeknek, de azok nem engedték tovább, arra hivatkozva, hogy „azt más érdemes emberekkel közölték, de mindnyájan azt ítélték, hogy az most elmaradhat, minthogy magában nem is használna és csak felelgetésre magyaráznák". HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. júl. 26. - A helytartótanács 1791-ben leküldött 6028. sz. sürgetésére a jegyzőkönyvben csupán annyi bejegyzés van, „a relatio a szokott módon felküldetett". HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. 294. sz. - Az ügyre az udvari kamara 1796-ban ismét visszatért. Mivel a város vezetősége az 1775. óta fennállott polgármesteri hivatalt megszüntette, s az 1792-ben leküldött királyi parancs ellenére sem állította vissza, elren117
