A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
irányában nem is titkolt bizalmatlanság következtében 1755. óta többszöri királyi rezolúció alapján előbb két, 1767. óta négy, 1774-től pedig hat katolikus szenátort kellett választani. 1774. óta a király a katolikus szenátorok kinevezési jogát magának tartotta fenn. Ebben az évben Mária Terézia a 12 szenátor közé hat katolikus vallásút nevezett ki és a gazdasági ügyek intézését az újonnan létesített és általa kinevezett polgármesterre ruházta. Az új hivatalt 1776-ban Meszena Sándor kamarai tisztviselővel töltötte be. Ugyanakkor azt is elrendelte, hogy a főbírói és polgármesteri tisztet évente felváltva katolikus és kálvinista személyekkel kell betölteni. Ha a főbíró református, a polgármester katolikus legyen. Az 1790. augusztusban végbement tisztújítás a több évtizedes sérelmet akarta orvosolni. Zelizy, 1882. 876., 879., 881-882.; Szűcs, 1871. 785-787, 792-812. 22. A kerületi táblákat az 1723 : 31. t. c. állította fel, a tiszántúli tábla helyéül Nagyváradot jelölte ki, de a t. c. 16. §-a a királynak biztosította azt a jogot, hogy „szükség esetén az érintett táblákat kényelmesebb helyekre átvigye". Ez csak Debrecen esetében következett be, jól megfontolt vallási és politikai okokból. - A királyi tábla alkalmazottai és tisztviselői kivétel nélkül katolikusok voltak. Néhány közülök királyi kinevezés révén a város legfelső testületébe, a szenátusba is bekerült. 23. A mezőhegyesi kincstári birtokot a lótenyésztés előmozdítására 1785-ben II. József helyezte katonai igazgatás alá. A Ferenc rend feloszlatása után, 1788-ban a Várad-utcai kapun kívül álló kolostorépületbe dohánybeváltó hivatalt rendeztek be. A két javaslat megvalósítása esetén a városon kívül, különálló helyőrségként állandó katonai erő állomásozott volna. 24. Ez a javaslat sohasem valósult meg. 25. Az emlékiratban javasolt intézkedések - ha megvalósításukra sor került volna - Debrecen újkori gazdasági és társadalmi fejlődésének új irányt szabtak volna. A hatalmas kiterjedésű zálogos puszták - amelyek területes a tényleges városhatárt háromszorosan meghaladta - tették lehetővé a nagyarányú szarvasmarha- és juhtenyésztést, az állatkereskedelmet. Éppen ebben az időben kezdett kialakulni az extenzív, pusztai állattartásra és ugyancsak extenzív gabonatermelésre alapozott tanyás gazdálkodási rendszer, amely a következő félévszázadon keresztül viszonylag csekély munka- és tőkebefektetéssel a város cívispatrícius rétegének igen magas jövedelmét biztosította. Ez a gazdálkodási forma, (az ingyen közlegelő a város minden lakosa számára és a ház után osztott szántóföldek) együttesen eredményezték, hogy még a kereskedő és iparos réteg is egyik létalapjának az állattenyésztést és a földművelést tekintette. A XVIII. század vége felé Debrecen társadalma jól előre haladt azon az úton, hogy gazdasági létét inkább az agrártermelésre, mint a kereskedelemre és iparra alapozza. - A pusztákért egyébként a nemesi birtokosok vagy örököseik állandóan pereskedtek, de nem azért, hogy visszaváltsák zálogba adott birtokaikat - erre legtöbb nem is lett volna képes - hanem, hogy újabb zálogsummákat vehessenek fel. A város vezetőségének sok utánajárásába, vesztegetésébe és ajándékozásába került egy-egy kedvező perbeli döntés elérése. Ebben a tekintetben az irat szerzője nem is túlzott. 26. Az 1715 : 95. t. c. a hat hajdúvárost - Polgárt és Szentmargitát az egri káptalan visz- szaszerezte - Szabolcs vármegye joghatósága alá helyezte, a királyi fiskus jogainak fenntartásával. Ez lényegében a hajdúk jobbágysorba vetését jelentette volna. A városok különböző akciói több-kevesebb eredménnyel jártak és kiváltságos állásukat - néhány évtől eltekintve - sikerült megőrizniök, de köz jogilag mégis rendezetlen állapotban maradtak. Csak az 1790-i országgyűlésen sikerült (lásd a 14. jegyzet) elérni a közjogi rendiség elismerését. Ez a két kerületi küldöttnek szavazati jogot biztosított az országgyűlésben, de továbbmenően nem intézkedett. A városok peculium regiumként (királyi birtok) a királyi fiskus alá voltak rendelve, a királyi adóigazgatásnak, a kamarának adózási tekintetben volt felettük joghatósága, igazgatási és igazságszolgáltatási tevékenységükre a helytartótanács, politikai tekintetben pedig a kir. kancellária ügyelt fel rájuk. 27. A nyírbaktai uradalom Károlyi Sándor Klára nevű leánya kezével jutott gr. Haller József birtokába. Tőle vette meg Bárczay Miklós, akinek leányát, Annát Bekk Pál vette el, és így hozományként ő jutott hozzá. Bekk Pál leánya révén gr. Dégenfeld család szerezte meg, és a család férfi leszármazottai a XIX. század elejétől az 1920-as évek végéig kivétel nélkül viselték a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoki tisztét. 28. A rendi országgyűléseken ezidőben ritkán szavaztak; akkor, ha a többség nem volt nyilvánvaló. A szavazás sorsa egyébként az ülésrend szerint dőlt el, mert a kerületi vagy együttes ülésekben az elnökhöz közelebb, fentebb ülő követek előbb szavaztak és az ülési rend szerint később sorra kerülő szavazók vagy nem ellenkeztek a tekintélyesebbekkel, vagy csekélyebb súlyuk miatt még az ellenszavazatukat sem vették a dön8* 115
