A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)

Levéltár. A ferences rend Mária tartományának levéltára. Pozsony). Az iratra Balogh Adám h. levéltárigazgató lekötelező szívességgel hívta fel figyelmemet, az 1973. okt. 3-17. közti ottani kutatásom alkalmából. Az irat utolsó lapján, ahol a névaláírás lehetett, egy négyszögalakú kivágás látszik. A leghátulsó üres oldalon különböző, idegen kéztől származó feljegyzések, az aranydukát forint és krajcár értékei, pénzösszegek összeadásai és kivonásai vannak feljegyezve, és egy kis rövid szöveg „Paulus Netolicska funifex Galgoczy nullum solvit".

Az irat keletkezésének legkorábbi időpontjául 1791. szeptember elejét, legkésőbbinek ugyanazon év október elejét lehet tekinteni. A németellenes hangulat az iratban is említett, Debrecent sújtó és 1791. szeptember 23-ával kezdődött tűzvészek nyomán csapott magasra. - Beszél az irat a két protestáns egyház tervezett zsinatáról is, amelyet közeljövőben összeülőnek mond. A zsinati tárgyalások szeptember 14-én kezdődtek, (Vő: 31. jegyzet). - Az augusztus-szeptemberi tűzvészek okait vizsgáló vegyesbizottság október közepén járt Debrecenben, de erről az emlékirat szerzője már nem emlékezik meg.

— Az irat nagy felháborodással szól a bihari hajdúvárosok jogai visszaállítására indított akcióról, - amelynek indítójául Debrecent tekinti. Az ügyben Domokos Lajos szó- Iáit fel, 1790. június 19-én, a váradi káptalan röpirata a hajdúk és az erdélyi fejedelmek ellen 1790. szeptember 20-ról van keltezve. (Vö: 14. jegyzet); Révész, 1966. 8.

5. A debreceni kálvinisták visszahúzódó magatartását Townson Róbert angol utazó is nagyon jellemzőnek tartotta. (1793). Szamota, 1891. 485-486.

6. Ugyanezt a véleményt, majdnem ugyané szavakkal fejezi ki Kazinczy Ferenc barátja, Cserey Farkas erdélyi főnemes, mikor Debrecen állítólagos kultúraellenességét kívánta jellemezni: „Debrecennek tágas pusztáin jó marhalegelők vannak, és ott jó marhák híznak, és azok mellet a marhájoknak is csak nemtelen tulajdonságai ragad rájok"., Kazinczy, 1890-1911. IV. 383-384.

7. A várost 1791-ben hónapokon át rettegésben tartó, gyújtogatások okozta tűzvészek hatásáról alább részletesen szólunk (Vő: 47. jegyzet). De nagyobbarányú elköltözésről nincs tudomásunk.

8. A város ezidőben hat kerületet jelentő utcára, az utcák pedig különböző számú tizedekre voltak felosztva. Az utcák élén a rend fenntartásáért felelős - az utcagyűlések által választott - kapitányok, ezek alatt ugyancsak választott tizedesek, az egyes tizedeken belül 10-10 házra felügyelő tízházgazdák állottak. A felügyelet tehát alaposan meg volt szervezve. A tízházgazdák a tizedeseknek, azok pedig a városházán reggelenként tartott rapportokon minden eseményt jelentettek és ott vették át az az napra kiadott rendelkezéseket a főbírótól. Zoltai, 1936., Komoróczy, 1969. 34-40.

9. A szenátus 12 tagból állott és 1774. óta ebből hatnak katolikusnak kellett lenni. A főbíró és az őt helyettesítő consul vagy polgármester, aki a 60 tagú választott hites közönség élén álló népszószóló tribunus plebis, türmender helyébe lépett, évente váltakozva katolikus és református volt. A nagytanácsot (együttesen magisztrátusnak nevezték) azaz a szenátus és választott hites közönség együttes ülését csak ritkán és nagyon lényeges ügyek tárgj'alására hívták össze. Az bizonyos, hogy a nagyobb tanácsban az esküdtek között nagyon kevés volt a katolikus vallású. A szavazás a legritkább esetben történt névszerint, általában az utcánként külön asztaloknál ülő esküdtek elöljárója mondotta el véleményét és adta le az utcák szavazatát. Vö: Komoróczy, 1969. 24. sköv.- A város vezetőit egy névtelen feljelentő már 1774-ben is azzal gyanúsította, hogy mind a város, mind az egyház ügyeit külön titkos konventikulumokon tárgyalják meg és ezekre vidéki nemeseket és világiakat is hívnak be. Itt a királyi parancsolatokra adandó válaszokat is meghányják-vetik, aztán némelyeket végrehajtatlanul és válasz nélkül félreteszik a konzisztórium levéltárába. E levéltárban őrzik a város katolikus múltjára és az egyház gazdag alapítványára vonatkozó titkos iratokat is. Révész, 1966. 54.

10. A városi levéltár titkosságát a királyi biztosság már 1771-ben kezdte bolygatni. Javasolta, hogy őrzését megbízható katolikus személyre kell bízni. Ez időben Domokos Lajos, mint főjegyző kezelte - évtizedek óta gyakorolt rendtartás szerint -. A levéltárat tőle vette át Szombati István szenátor, akit 1790-ben főbírónak és e minőségben a város országgyűlési követének is választottak. Ekkor lemondott a levéltárosságról és helyébe Hatvani Mihály és Domokos Imre szenátorokat választották levéltárosnak évi 50-50 Frt. fizetéssel. Mivel Hatvani Mihály állandó betegeskedése miatt hivatalát nem tudta ellátni, lemondott és Domokos Imre egyedül maradt e hivatalban. Domokos Imre Lajos fia volt. HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. 301, 352. sz.

11. Nem vitatható, hogy a városra nehezedő nyomás miatt a magisztrátus a XVIII. század közepétől minden lehető módon igyekezett a kát. egyház és katolikus lakók házszer112