Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 38 —

így emelkedik ki e sok fekete fátyolból, vérből és katasztrófából a megújult, a máskép gondolkodó társadalom.

De még más szociális gondolatra is ránevel minket a háború. Megtanuljuk azt a nagy igazságot, hogy miképen kell szenvednie, dolgoznia, sőt sokszor elvéreznie minden nemzedéknek az utána következőkért. Ez az igazság önmagában sem édes, de egy körülmény látszólag még keserűbbé teszi. Mindnyájan tudjuk, hogy ebből a rettentő vérengzésből, idegrázó és ideg- pusztító kínok áradatából nekünk nem lesz hasznunk, hanem csak a jövő nemzedéknek. És most nézzünk végig az utcán úgy déltájban, mikor a múzsák termei kiürülnek s az aranyos ifjúság bazavomul: Száz és száz vidám, gondtalan arc nevet

reánk, mintha a világ nem is volna kifordulva a sarkaiból. íme, ennek a nemzedéknek sejtelme sincs szenvedéseinkről, nem érez velünk és nem is fogja meghálálni soha. Legyenek meggyőződve, hogy gyermekeink már előkelő nyugalommal napirendre térnek a világháború felett, s feledésnek engedik vértanúink nevét. Szóval: foly a vérünk, küzdünk nyomorgunk, meghalunk azokért, akik ezt meghálálni nem fogják soha. Hát bizony ez keserű dolog s képzelem, hogy mennyire topor- zékolnak ez igazságtalanság ellen az übermenschek, az indi- viduálizmus vadvirágai: a Stirnerék, a Nietzschék, vagy a

Nietzsche epigonok: a Zerbstek és társaik. Hanem hát derüljön fel zordon homlokunk, mert nincsen ebben semmi igazságtalanság: ez az élet törvénye. Ezzel minden meg van magyarázva. Olyanok az élet törvényei, mint a természetéi. Ha valaki télvíz idején beugrik a folyóba már akár azért, hogy belefojtson valakit, akár azért, hogy kihúzza embertársát, mindkét esetben legalább is náthát kap. És úgy-e azért nem vádoljuk a természetet igazságtalansággal? így vagyunk itt is. Az élet törvényeit nem szabad az ifjú Werther szentimentálizmusával, vagy bakfis romantikával elemezni s legkevésbbé Schopperi- hauer kesernyességével: törvények, amik örökösen ismétlődnek minden nemzedék életében. Hiszen nézzék csak, ez a törvény igazolódik kicsinyben minden ember életében. Gondolják csak el, mennyi fáradságba, gondba, küzdelembe, türelembe s anyagi áldozatba kerül egy gyermek felnevelése. S nem volt-e már eset, hogy a szülőknek oda kellett dobniok boldog-