Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 33 — spektíváit berendezi; gondviselésszerűen történik minden, te­hát szenvedést, tragédiákat, halált, világháborút, mindent be kell helyezni a Gondviselés laboratóriumába. A háború is nevelő eszköz a Gondviselés kezében, amikkel nagy szociális gondolatokat és érzéseket vált ki a tömeglélekből. S nekünk ennek a tanulságait kell mérlegelnünk csupán, csak ez az út áll előttünk nyitva a filozofálásra. Mert biztosítok mindenkit, hogy aki a végső okokat kutatja, az nem fog feleletet kapni. Hiszen könnyű megmagyarázni, hogy miért volt a 30 éves háború, mi okozta a piros és fehér rózsa harcát? sőt annak megállapítása sem okoz nagy nehézségeket, hogy miért tört ki a világháború? Megmondja a politikus, a történetíró, a nemzetgazdász, a szociológus, sőt a zsurnaliszta is. A politikus a nagyhatalmak féltékenykedésével fogja magyarázni, amely annyira feszültté tette a helyzetet, hogy csak egy szikrára volt szükség s lángba borult az európai kontinens. A nemzet­gazdász Németország és Anglia gazdasági antagonizmusára viszi vissza a kitörés alapját, a történetíró Princip golyójára és így tovább. De ezek még nem végső okok, s az emberek nem ezt akarják tudni, hanem hogy miért kell lennie tömeg­pusztulásnak, tömegszenvedésnek? Erre a kérdésre feleletet nem kapunk. Minden tudományban el lehet menni bizonyos záró sorompókig, meglehet állapítani a határvonalat: eddig jutottunk, a többit nem tudjuk. Aki elolvassa Loeb előadását, melyet az 1911. évi monista kongresszuson tartott ezen a cí­men; „Das Leben“, az megtudja, hogy meddig haladt a tudo­mány az élet titkainak megfejtésében. S ha végigszaladunk az emberiség fejlődésének történetén azt látjuk, hogy az a törté­net vérrel van írva. A fejlődés minden kis mozzanata egész­ben mindig vért, szenvedést kívánt tömegek és egyesek részé­ről; vér folyt s könny omlott nemcsak a csatamezőn, hanem a műhelyekben, a piacon, a tudomány árénáin. A megváltás is egyik ténye volt ennek a folyamatnak, s az Istenségnek ez a fényes ténye sem történhetett meg vér nélkül, tehát az Isten is a vért, a tragédiát nézi minden emberi cselekvés legfönsége- sebb szankciójának. Vér és könny a kizárólagos kenőolaja a tengelyeknek ebben az óriási gépezetben. Eddig eljutottunk. De már a következő kérdésre, hogy miért épen a vér? erre 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom