Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
27 — őt kivinni a gonoszság közül.“1) T. gy.! Istennek végtelen jósága és irgalma ez! Ennek a szép halálnak a kegyelmét kérjük mindnyájan az életnek és halálnak Urától! Kedves jó szülők, rokonok és ismerősök! Mint már mondottam. nem sajnállak titeket, hanem inkább vigasztalni akarlak. Titeket a legdicsőbb gyász ért. Tudom, hogy nehéz a fájdalmat felejthetlen Lulustok miatt elnyomnotok, mivel gyakran emlékeztetni fog rája benneteket, ha nem is egyéb, de a mások boldogsága, aminővel azelőtt ti is büszkélkedtetek. Mert hiszen nem olyan javak elvesztéséért szoktunk gyászolni, amelyeket sohasem élveztünk, luanem olyanok miatt, amelyeket már megszoktunk. És Lulus már nincs többé köztetek. De az a megnyugtató tudat, hogy ti hazánknak ezen élet-halálharcában legdrágább kincseteket áldoztátok oltárára,—az a boldogító tudat, hogy harcban hős fiatok példásan élt, vitézül küzdött s Jézussal szívében szállott át az örökkévalóságba, ahol szent hittünk vigasztaló tanítása szerint vele előbb-útóbb egyesülni fogtok, az a felemelő tudat, hogy szentgericzei Nagy Lajos szigorló jogász és zászlós neve élni fog hazai történelmünknek lapján s már beköltözött nemzetünk dicső alakjainak Fantheonjába: enyhítse fájdalmatokat és öntsön égi balzsamot szívetek fájó sebére! Kedves hős Lulusunk! Honi földbe, melyet annyira szerettél s mely neked igazán „gyermek reményid s bánátid tanyája“ vala, visszatértél idegen országból. Pihenj csendesen. Egy nemzet hálás kegyelete virraszt sírod felett! Mindezen emlékezetes eseményeket kegyelettel őrizzük meg itt évi értesítőnkben sokaknak okulásául és a nagy időknek értékes emlékezetéül.
