Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
— 20 — megy — összes és egész napjait. Pedig mennyi félreértéssel, gúnymosollyal kellett találkoznia s azok mindmegannyi tüszú- rások sebezték meg érzékeny lelkületét. És az elismerés?! A becsületes munka megnyugtató öntudata. Csupán ez; de ezt Isten jutalmazza odaát. Tisztes, becsületes és mindnyájunknak szeretetétől környezett életét, amelynek nemeslelkű élettársa adott élénkebb színt és melegebb tartalmat s gyermekei és unokái igaz örömet, tegnapelőtt, virágvasárnapján fejezte be. Jámborul halt meg, amint élt. Életének és halálának példája igazán fölemelő és követésire méltó. Hisszük, hogy a jó Isten megadta az ő hűséges szolgája lelkének a mennyei elismerést, a méltán kiérdemelt égi jutalmat. Van azonban — gy. gy. — a földön is sírontúli élet, mely az egyesek életművében rejtőző nagy energiának kisugárzásában nyilvánul. Énnek a postumus életnek tartama az igazi érdemnek és nagyságnak próbája és mértéke. Csenni Béla élet műve ezt a próbát is fényesen fogja megállni; mert ez élni fog nemcsak tanítványainak és barátainak kegyeletes emlékében, hanem távoli nemzedékek előtt is, amelyek az ö példaadásából és tudományos munkásságának eredményeiből még beláthatlan időkig tanulságot, lelkesedést és gyönyörűséget fognak meríthetni. Azért áldás az ő emlékezetének, hála az isteni Gondviselésnek, mely bennünket vele megajándékozott! Ha ve pia a n i m a!“ Derék jó munkatársunknak hálás intézetünk körében mindig élni fog kegyeletes emlékezete, amelyhez még késő utódaink is sokszor fognak visszatérni, hogy példát találjanak a vasszorgalomra és az ideális munkára; buzgó és önzetlen tevékenységének értékes nyomai itt maradnak helyi kultúránkban és a régészeti szaktudományban; tisztes hírnevét pedig fen- tartja az a kincses múzeum, amelyet szerény viszonyok között tömérdek fáradsággal és lelkes áldozatkészséggel hozott létre; a formális kitüntetést ugyan nem érte meg, de annál több tisztelet fogja övezni becsületes életének és nemes munkájának értékes emlékeit. K á r p i s s János.
