Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
12 — bán fokozták az érdeklődést az érdemes tudnivalók iránt, ömaga az elnyomatás korában német nyelven végezte tanulmányait, ami mindig érezhető is volt ia beszédmodorán, de viszont kitűnő német nyelvtudásának jó hasznát is látta intézetünk, mivel német nyelv-tanárban nagy volt a hiány, azért már alkalmaztatásának kezdetétől fogva tanított német nyelvet, amire később 1889.-ben a 32439.sz. Vkm.v.tel. engedélyt is kapott, sőt már 1873.-ban tankönyvet is írt. „A német irálytan vezérfonala középtanodák számára.“ Budapest 8° 127 I., amelyet Státusunk főtanhatósága 482.—1873. p. sz. a gimn. V —VI. osztályában tankönyvül való használatra engedélyezett. Érdemes tanári működésében kiemelendő humánus pedagógiai eljárása is, amelyet tanítványai iránt atyai jóindulattal, a hibáknak szeretettel való javítása, az ifjúi könnyelműség ballépéseinek megértő szelíd fenyítése jellemezett. Nemcsak tanítója, nevelője, elül járója, hanem igazi jó barátja is volt tanítványainak, az ő folytonos munkálkodásán, fáradhatatlan szorgalmán mindnyájan állandóan épülhettek és tanulhattak. Hiszen kötelező tanári vizsgálatainak letétele után sem pihent meg a további rendszeres tanulástól, hanem törhetetlen kitartással készült a bölcsészeti doktorátusra, amelyet a mineralogiából, geológiából, zoológiából és botanicából szép sikerrel meg is szerzett és 1882. évi április hó 20.-án 40 éves korában a kolozsvári m. kit*. Ferencz József-tudományegyetemen a bölcsészet doktorává avatták. Tanártársai körében mindenkor teljes rokonszenvnek örvendett. Szívélyes, megnyerő modora,humoros lelkülete, mások ügyei iránt érzékeny és meleg szíve, szelíd temperamentuma, minden közérdekű tevékenység iránt, tanúsított áldozatkész érdeklődése és buzgalma tiszteletet és szeretetet váltott ki érdemes egyénisége iránt közvetlen környezetéből, tanártársaiból, a helyi társadalomból, és talán mindenkiből, akivel csak életében valamelyes közhasznú munkálkodásban érintkezése volt. Erre pedig sokszor nyílt alkalma, mert Cserni Béla dr. mindig nagyrabecsülte a testületi szellemet, a jó irányú társadalmi munkának pedig igazi embere volt. Becsülettel betöltötte hivatásának fontos kötelességeit, s ezek után ami idő és energia
