Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

háborús Tanévünk

Kedves jó Tanulóifjak! A nagy idők szerény emlékezetéül s a jövendőnek némi okulásul rövidesen áttekintjük háborús tanévünknek vázlatos történetét. Kérünk Benneteket: olvassátok el figyelemmel ezt a kis cikket s elmélkedjetek azon, hogy ezekben a históriai krízisekkel terhelt időkben mit tettetek eddig, mit lehetett, vagy kellett is volna máskép tennetek, s hogyan kellene a jövőben megfelelően éreznetek, kellően gondolkoznotok és célszerűen cselekednetek.

Mert mindnyájunkat életünk munkájáért e földön is történelmi felelősség terhel mindig, hát még ilyen komoly időkben?! Iskolánk is a munkájáért való történelmi felelősség tudatában tekint vissza a háborús tanévre, amelyben a borzalmas világháború, nemzetünk és hazánk sorsa, a bizonytalan jövő nagyon is ránehezedett a mi érzelmeinkre és gondolatainkra, a mi ifjú szivünkre és aggodalmas lelkünkre.

Alig fejeztük be a múlt iskolai évet, amikor mélységes- fájdalom rázta meg édes hazánkat. Valóban megvonaglott minden honfi szív azon megdöbbentő hírre, hogy Sarajevoban orgyilkos kezek oltották ki jövő sorsunk letéteményesének, áldott lelkű trónörökösünknek és neje Zsófia hercegnő Őfenségének nemes életét. Hazánk ezen nagy és súlyos veszteségén mélyen érzett részvétünket igazán szivünk szerint fejezte ki Püspök Atyánk azon körlevelében, amelyet ezen szomorú alkalomból kibocsátott. Mivel bizonyára csak néhányunk kezébe jutott Püspök Urunknak, iskolánk legfőbb igazgatójának ezen szózata azért azt itt most közöljük. A körlevél a következőleg szól, olvassuk el megértő figyelemmel:

„Harangjainknak érces bánata, szent egyházunknak gyászos szertartásai országos fájdalmat fognak kifejezni és elsiratják népeknek veszteségét, míg fölszólítanak, hogy meghatott