Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 27 — felől és olyan bátorságos azok birtokában, hogy nem változtatja meg húsvéti diadalmas arcának színezetét a reánk szakadt világháborúnak áldott sebesültjei között sem, és azok között sem, akik elvesztett szeretettjeiket siratják. így az egyház együttérző, jótékony szíve rendületlenségével mindegyikünknek a legvalódibb hasznunkra válik, amidőn megszerzi nekünk az egyetlenül valódi vigasztalásnak tényeit. Van helye és ideje a sírásnak az egyházban is. Nemcsak az elpusztított területekre, a magunk községeire is alkalmazhatjuk Jeremiás siralmainak panaszait, sőt ráismer minden egyes ember azokban a saját bánatára. „Miképen ül búsan a város, amely idegen néppel van tele. . . “ Miképen ünnepel most minden nagyobb város? Tele van harcba készüld katonákkal és telve van a csatame- zökröl visszaérkezett harcosokkal, akik sebeik miatt fáradtan vonszolják testüket; elrongyolódott. gyűrött ruhákban betegen vánszorognak; arcuk bágyadt és sovány az éhségtől és a gyötrelemtől, amit elszenvedtek. Ki értékeli az ő sorsukat, ki becsüli meg szomorú állapotukat ? Talán azok, akik épen mostanában a legocsmányabb, eddig fölszinre sem került erkölcstagadó-cimű mozidarabok látványosságában dőzsöltetik képzeletüket ? Ők értékelik talán, ők becsülik valamire azoknak hősi nemességét, akik a betörések borzalmai ellen minket védelmeztek ? A parázna dőzsölőknek pénz kell és menekülés a harcterek elől. A dőzsölés és a szenvedély-kielégítés céljaira megindult pénzkeresés pedig szipolyoz a kegyetlenségig; elnézi, hogy az égbekiáltó uzsora kihasználja az Ínséges szorultságot mindenütt, ahol csak embertársaihoz férkőzik. „Miképen ül búsan a város, amely idegen néppel van tele. . . “ Főivonultak bele nagy batyuk alatt görnyedezve Magyarország legtávolibb vidékeiről apák, anyák, testvérek és hitvesek. Otthon nincsen ünnepi kalácsuk, de ide elhoznak mégis nagy batyukkal ruhát és enni valót annak, akinek javára szívesen szentelték életüket és akit most szolgálnak ki talán utoljára. — A város szomorkodó idegen néppel van tele: búcsúznak a csatatérre indulóktól, látogatják a visszatért sebesül-
