Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 24 — vidítheti bünhödésünk idejét, enyhítheti módozatait, pusztulás- és elvadulás helyett szelíd jósággal változtatja áldássá következményeit. Mindennap teljesednek a megindító szavak, amelyeket királyunk mondott hatvan éves jubileuma ünnepén : „A nap gondjai mindig szétbontják az emberiséget, az evangélium szolgáinak föladata békét és szeretetet hirdetni a világnak. A vallás az az erős horgony, amelyben minden egyes ember biztos támpontot talál. — Én magam is hű fia vagyok az egyháznak, amely nehéz órákban tűrni tanított, amely nekem szerencsétlenségemben oly sokszor vigasztalást nyújtott és amely nekem és Házamnak az élet minden útjain hű vezetőnk volt.“ Legyen ezen szent egyház most is, e világtörténelmi viszontagságban hű vezetője a szenvedő emberiségnek. Vezessen el mindnyájunkat oda, ahova élettapasztalásban megőszült királyunk példája szólít. Hogy aki ostoroz minket vallástalan önfeledtségeink és vétkeink miatt saját érdemeinkért, ugyanő megszabadítson az Ő irgalmasságáért, (Tób. 13. 5.) Adjon gyözedelmet katonáinknak az összes harctereken; vitézségükben, hűségükben és a megszentelő malaszt állapotában tartsa meg őket. Fogadja érdemül szenvedéseik, fáradalmaik és életveszélyeik áldozatát. Vonja maga felé drága haldoklóinknak végső gondolatát, hogy bűneik bánata és bocsánata által megenyhüljenek, mielőtt elmennek és többé nem lesznek. (Zsolt. 33. 14) És mikor majd a teljes győzelem után, melyért Jézus Szivéhez esedezünk, együtt leszünk megint a családi szeretet melegében, akkor adjon hálaadó lelket nekünk, amely Istent megdicsőiti és Tőle hűtlenségbe soha többé el nem tántoro- dik.“ (1914. XXI. sz. köri.) — Püspök Urunk irántunk való nagy szeretetében ezen háborús tanév folyamán többször összegyűjtött maga köré gimnáziumunk első emeleti folyosóján, hogy a félelmek és aggodalmak közt vigasztaljon és bátorítson, a háborús viszonyoktól kedvezőtlenül befolyásolt tanulói munkánkban pedig, erősítsen és buzdítson. Valahányszor csak a lelkek ügyében hazánk kü-
