Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
9 egyedül a jó Istenben bízunk, egyedül Tőle várjuk és kérjük igaz ügyünk diadalát. Ezt a hangulatot tapasztaltuk, ezt az imádságos szellemet vettük észre a mi derék katonáinknál is. Reggel amint a gimnázium kútjánál megmosakodtak, épüléssel láttuk, hogyan vetnek mugukra keresztet, milyen buzgó lélekkel végzik el reggeli imádságukat. Mindnyájunkat, az egész nemzetet mindjárt a nagy krízis megindultakor igazi istenfélelem hatott át, valamennyien megsokszoroztuk imádságainkat és buzgó lélekkel fordultunk gyakran égi Atyánkhoz, hogy viselje gondját szeretteinknek, óvja meg édes hazánkat. Ennek a mindeneket átható hangulatnak méltó kifejezője az a szép fölhívás, amellyel a gimnáziumunkkal kapcsolatos Gyulafehérvári Szent István Finevelőintézet igazgatósága fordult növendékeihez. Históriai megőrzés végett és ismételt megszívlelésül is a következőkben közöljük ezt az érdemes fölhívást: „A gyulafehérvári Szent István Finevelő Igazgatóságától. Érsekújvár, 1914. aug. 4. A hadüzenetet követő napon az érsek- újvári 7.-ik honvédhuszárezredet az egykori vártemplomba vezette ezredese. Engedélyt kért, hogy huszárjaihoz a templomban szólhasson. Hősi hit és hősi lélek zengett a hangján. — Beszéd után kardját kivonta és az Oltári Szentséggel áldást kért ezredére. Megzördült a kő és az acél, amikor keményen térdre omoltak; könnybe lábadt a szemük, amikor alázatosan a földre bocsájtott kivont karddal az Oltári Szentséggel áldást fogadtak. Miként régen az egészen-vas keresztes harcosok is gyöngéden sírtak az Isten előtt, hogy retenthetetlen erővel szikrázzon fegyverük és tekintetük szemben az ellenséggel. Látott már ilyent a török hadak ostromakor Újvár temploma. Forgách várkapitány magasra emelte kardját: Itt van a kardom és az Égből fölénk terjeszti oltalmát Mária, azért nem ismer félelmet az erőm és bizalmam. Szeretett jó Fiaim! Nem hagyhatjuk magukra a had- ba-vanulókat, hanem amig ők az ellenséggél küzdenek, mink mindennapi buzgó esdeklésünkkel küzdjünk áldást az Égtől reájuk, amint egykoron Jákob nem bocsájtotta el magától Isten angyalát, hanem küzködött vele és fogva tartotta, ameddig öt meg nem áldotta.
