Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913

— 180 14. Szünidei viselkedés; kérelem a szülőkhöz. Intézetünk fegyelmi szabályai tanulóinkra nézve a nagy szünidőben is érvényesek, azért az igazgatóság és a tanáritestület fiaikért aggódó szeretettel figyelmezteti és kéri a szülőket, hogy tanulófiaik, ha tanulmányaikat akár főgimnáziumunkban, akár más intézetben folytatni akarják, a nagy szünidőben is intézetünk erkölcsi felügyelete alá tartoznak s igy iskolánk fegyelmi szabályaihoz és rendjéhez minden körülmények közt alkalmazkodniok kell s azokat mindig tiszteiben kell tartaniok. Az olyan tanulóifjútól, aki a szünidőben tanulóhoz illő magaviseletét nem tanúsít, az igazgató a jövő tanévre való felvételt megtagadhatja, sőt más intézetbe való felvétele ellen is kifogást emelhet.

Iskolánk a szülőktől házirend, gondozás és nevelés tekintetében a maga működésével, szellemével és fegyelmi szabályaival egyező közreműködést kér és vár. Az iskolát vakmerőén és kellő belátás nélkül ne kritizálják, fiaikban a kötelező tiszteletet ne csökkentsék. Ferde eljárás az is, hogy tanulófiainkat már zsenge korukban felnőttek társaságába vonjuk be, ahol igen gyakran sok olyan dologról folyik a beszéd, ami még nem tartozik és nem is tartozhat az ifjúság gondolatkörébe. Továbbá az előadandó darabok minden megválogatás nélkül az ifjakat moziba és színházba visszük, aztán sokszor haszontalan napilapot olvastatunk velük: egyszóval gyorsan és időelőtt nagykorusítjuk. Ezek- által sokszor megrövidítjük fiainknak boldog gyermekéveit s megraboljuk édes ifjúságukat sok tiszta örömétől. Sőt akadnak olyan szülők is, akik fiaikat ugyancsak időelőtt biztatással vagy esetleg csupán elnézéssel sok olyan szokásnak a követelésére felbátorítja, amelyek csak a kellő testi fejlődésen már átment egyéneknél engedhetők meg a testi szervezetnek s esetleg az erkölsi felfogásnak kára nélkül. így szokik hozzá nagy sajnálatunkra némely fiú időelőtt a cigarettázáshoz s így vonul be az egyéb visszaéléseknek egész sorozata. Őszinte részvéttel vagyunk mindig az ilyen megtévedt szülők s az ilyen igazán megrabolt gyermekek iránt.

Tartsuk meg azért tanulófiainkat, ameddig csak lehet, az ő gyermeki boldogságukban, amelynek már külső jele is a gyermeki ruha (rövid nadrág és lehetőleg matrózgalléros blúz) olyan kedves a mi szemünknek. A hosszú nadrág mintegy határköve annak az édes gyermekkornak, amelybe mi olyan sokszor visszavágyunk, azért tehát a hosszúnadrágot lehetőleg VI. osztályos kora előtt ne adjuk a fiúnak,